Az elmúlt héten rendkívüli kerekasztal-beszélgetésben vehettem részt Lavie Tidhar, a World SF Blog szerkesztőjének meghívására a francia-vietnami Aliette de Bodarddal, a szingapúri Joyce Chnggal (J. Damask), az amerikai Kate Elliott-tal, a barbadosi Karen Lorddal és az orosz-amerikai Ekaterina Sediával együtt.
A téma a SF-et író nők helyzete volt a világban, de az angolszász-centrikusság, a kulturális imperializmus, a nem angolszász írók általános megjelenési lehetőségei és az egyes országok sajátosságai egyaránt szóba kerültek. Szívesen folytattam volna még a beszélgetést, mert ritkán van alkalom ennyi felkészült és intelligens íróval eszmét cserélni; remélem, a jövőben lesz még rá alkalom. A beszélgetés itt olvasható, és fontos témákat érint; érdemes elolvasni.
Személyesen ugyan szerencsére kevéssé éreztem azt, hogy nehezebb megjelennem, mert nő vagyok, ugyanakkor világosan látom a valóságot: nem ír kevesebb nő SF-et. Kevesebb jelenik meg. Külföldön csakúgy, mint itthon. És mielőtt a kivételekre bárki felhívná a figyelmemet: igazi egyenlőség akkor lesz, ha a kisebbségi csoportnak nem csak a legjobb tagjai, hanem a középszerűek és a gyengék is ugyanolyan arányban jutnak megjelenéshez, mint a privilegizált csoport.
