Az első

Öt éve jelent meg az első regényem, a Város két fül között. Valójában persze nem ez volt az első regény, amit megírtam – kartondoboz őrzi a korábbi nekifutásokat. Némelyiket befejeztem, másokat félbe, háromnegyedébe hagytam, amikor ráébredtem: nem tudom vállalhatóan megírni őket. Nem állok készen rájuk. Akadt közöttük fantasy, de posztmodern is, amelyben szimbólumrendszerre bontottam volna le egy évemet, hogy aztán egy szürreális városban építsem újjá.

Adeptus cikke a Város…-ról

„Mit jelent az, ha négy nap alatt végigolvasunk egy könyvet? Hát jó eséllyel azt, hogy a könyv rövid. De azt is, hogy igencsak olvastatja magát, mert egy vontatott regényt csak kemény külső kényszer hatására olvasok el ilyen hirtelen tempóban. Kleinheincz Csilla első regényére mindkettő igaz: olyan könyv, amit nem biztos, hogy célszerű nyaralásra magunkkal vinni, mert ugyan remekül fogunk szórakozni rajta, de nem fog kitartani pihenésünk végéig.”

Kritika a Vox Adepti blogon.

Warbreaker

Már nem kell sokat aludni, és megjelenik Brandon Sanderson Warbreaker című regénye. Azon túl, hogy mindenképpen megveszem, mert Sanderson jól ír és mert úgy ontja magából a jól felépített világokat, mint ahogy én szeretném, ha lenne ehhez tehetségem, van egy relevánsabb apropója is annak, miért jutott az eszembe: ez volt az a regénye, amelynek készülését végig lehetett követni a neten. Szó szerint. Nem csak munkablogként, mint ahogy itt, hanem magát a szöveget is olvasni lehetett – és lehet még most is –, ahogy elkészült, az átírásokkal, szerkesztésekkel egyetemben.