Posts Tagged ‘terv’

h1

2009

január 1, 2010

Ami a Halott sárkányt illeti, az év végi mérlegem a következőképpen alakult:

  • megírva: 103K, két nekifutásra
  • kidobva: 83K, de a maradék 20K is hamarosan repül, úgy látom

Vagyis visszatértem a kezdőpontra, majdnem ugyanott vagyok, ahonnét kiindultam, azt leszámítva, hogy sokkal világosabb, minek és kinek a történetét akarom elmondani, hogyan és mi az egésznek a magva. Hosszú út azért, hogy megint elindulhassak.

Közben persze haladtam mással; a Spét munkacímen futó színházas regényem szépen halad és már 126K-nál tart, és idén megjelent egy novelláskötetem és pár mininovellám az Északi Szövetségben.

2010-ben szeretnék haladni a Spéttel, újra nekifutni a Halott sárkánynak, befejezni néhány novellát és… és egyelőre csak tépelődöm azon, mekkorát merjek álmodni, jelentkezzek-e Nalo Hopkinson kurzusára.

Így állok most.

Reklámok
h1

Reboot

augusztus 24, 2009

Gyanítom, hogy már unjátok, de bejelentéssel érkeztem: megint újrakezdem az Ólomerdő2-t. Máskor is hosszú az útkeresés, ezúttal még hosszabb; talán feltűnőbb is, mivel a kezdetektől dokumentálom a regény elkészülését.

Ezúttal azonban nem bánom, hogy megint ki kell dobnom, amit megírtam; mert tudom, hogy az új változat helyrerántja azokat a laza eresztékeket, amik miatt az előző verziót erőtlennek éreztem. Múltkor Levin javításai kapcsán ráébredtem arra, hogy rossz nézőpontot választottam; most pedig – nem tudom, minek a hatására, talán az a sok gyakorlat és elméleti anyag, ami az elmúlt hónapokat kitöltötte, végre leülepedett; vagy mert jó könyveket olvasok* –, reggel egyszer csak belém hasított**: rossz helyen kezdtem a regényt. Bár sokszor működik, ha a történet abban a pillanatban indul, amikor az addigi stabil állapot felborul, itt valamivel később kell indítani, amikor már Emese szembesülhet a felborult állapotokkal. Read the rest of this entry ?

h1

Vérgőz király és a szerkesztő

június 29, 2009

Múlt csütörtökön átugrottunk Levinhez játszóterezni, spenótot főzni és enni, valamint beszélni a regényről.

Utóbbi kiemelten fontos. Az oka a papírkosárban keresendő.

Amikor már valamit tudok a regényről – vagy novelláról –, de keresem a hozzá illő puzzledarabokat, akkor sose az első ötlet a nyerő. Se a második. Néha a harmadik sem. (Ez egyébként nem egyedül az én tapasztalásom.) Tehát kuka. Az agy először a kézenfekvőt, a sablonosat, a kiszámíthatót dobja fel, mert az a legvalószínűbb. Ugyanakkor unalmas is. Read the rest of this entry ?

h1

Karakterek és hit

május 29, 2009

Mostanság izgalmas tézis-antitézis-szintézis játékot játszunk Wyquinnel, bár leginkább a szintézisben jeleskedünk, mert alapvetően sok mindent hasonlóan látunk az írással kapcsolatban. Úgy alakult, hogy ő is most kezdi a regényét, én is nemrég kezdtem, és mindketten blogon követjük a munkát. A játék abból áll, hogy írás közben beleütközöm egy problémába vagy egy elgondolkodtató írástechnikai kérdésbe, amiről írok egy bejegyzést, aztán közben beszélünk is róla, és a végén ő is elgondolkodik rajta – és fordítva. Ebből aztán valami új gondolat sül ki, és előrelendülünk a munkánkban: én az Ólomerdő 2-vel haladok, ő pedig a Föld 2682-vel (nem és nem bírom megjegyezni ezt a számot, sajnálom).

Jelenleg a hit kérdésén töröm a fejemet, amit ő hozott fel. Read the rest of this entry ?

h1

Amikor a szereplő lázad

május 19, 2009

„… és egyszer csak életre keltek a szereplőim, én pedig követtem őket” – mondja a hipotetikus író, az ember pedig bólogat, ó, igen, ez itt a Nagy Titkok egyike, a Jel, hogy az író művész.

Frászt. Read the rest of this entry ?

h1

A gubanc

április 29, 2009

Fejemben kavarognak a motívumok, jelenetek, szereplők. Külön-külön mindegyik egy-egy történet része, és ezek a potenciális történetek egy nagy színes gombolyagban kuszálódnak össze. A trükk: úgy kicsípni a végét és úgy hozzákötni a vezérfonalhoz a többit, hogy egységes szőttest adjon ki. Lehet, hogy ezért néhány fonal a gubancban marad, kihasználatlanul, másokat kegyetlenül visszanyirbálok.

A vezérfonal az, ami számít.

Jelenleg némiképp tanácstalanul bámulom a gubancot. Van egy ígéretem, amit teljesítenem kell. Van egy erős motívumom, amit meg akarok tartani, mert kötni tudom hozzá az egyik új szereplőt (akit szintén meg szeretnék tartani). Van egy katasztrófám. Még két új szereplőm.

De még egyik sem vezérfonal.

Keresem a történet premisszáját*, mert reggelre kelve arra jöttem rá, hogy amiről azt hittem, az, megtévesztés volt csupán, álpremissza. Az a bizonyos egy mondat, amely meghatározza a teljes regényt, nincsen még meg.

Ráfordított idő tekintetében kétségtelenül ezzel az egy mondattal foglalkozom a legtöbbet; már három hónapja is ezen rágódtam. Hogy mi ez a premissza? A történet igaza; az a mag, amely meghatározza az úgynevezett mondanivalót, amely értelmet ad a cselekménynek, amely megszabja, mely jeleneteket kell megírnom és milyen hangsúlyokkal és melyeket hagyhatom ki. Ilyenformán a premissza voltaképpen a belső szerkesztő, a történet kulcsára, én pedig alantas rabszolgája csupán.

Biztos vagyok benne, hogy benne van a  gubancban, csak meg kéne találnom. Hol csípjem ki a vezérfonal végét?

Holnapig van még időm kitalálni, de az óra ketyeg.

* Premisszáról, és úgy általában a történetek szerkezetéről lásd Egri Lajos: A drámaírás művészete c. könyvét.

h1

Ütemterv

április 28, 2009

Az Ólomerdő 2-nél a következő ütemtervet kéne tartanom:

  • április 30. szinopszis leadása (mivel pocsék szinopszisíró vagyok, ez az első tíz jelenet tervét jelenti)
  • december 31-ig megírni 200K*-t, ami havi nettó** 25K-t jelent, figyelembe véve, hogy 1) érvényben van egy megállapodás Juhász Viktor és köztem, melynek értelmében havi bruttó 30K-t meg kell írnom, 2) írnom kéne néhány novellát és egyéb szösszenetet is, lehetőleg még júniusig
  • jövőre tartani a nettó 30K-s havi adagot, amíg a könyv végére érek

Haladásomat itt az oldalon lehet majd nyomon lehet követni (jelenleg a számláló nullán áll, mivel kidobtam, amit eddig írtam).

* K-ban számolok, így szoktam meg; egy K ezer leütést jelent.

** Ami megmarad az átírások, kihúzások után.