Posts Tagged ‘szerkesztés’

h1

Miért kuka?

augusztus 25, 2009

Ígértem, hogy megírom, miért dobtam kukába a 2.0-ás változatot is, hogy ne tűnjön puszta női szeszélynek ez a drasztikus lépés.
Vegyük sorra! Read the rest of this entry ?

Reklámok
h1

Na hol van az a delete?

július 30, 2009

Nézőpontokról szóló elmélkedésem odáig vezetett, hogy először felismertem a váltás szükségességét, aztán cselekedtem. Igazság szerint már múlt héten cselekednem kellett volna, de halogattam a törlés gomb megnyomását.

Ami viszont muszáj, az muszáj. A számlálón új számok jelentek meg; az eddig megírtakat feljegyzem az „egyéb”-hez. Read the rest of this entry ?

h1

A hétvégi előadás

július 27, 2009

A hétvégén előadást tartottam a Hungaroconon a nyers kéziratokról. A teljes szöveg ugyan nincs fent a neten (már csak azért sem, mert egy csomó mindent fejből mondtam), de a vázlat elolvasható az Irodalmi boncasztalon. Önszerkesztés, javítás, kéziratok beküldése majd könyvvé alakítása.

Most pedig szintén előadások miatt nem haladok a regénnyel; készülök a nyári írótáborra – a tananyag gerincét Damon Knight: Creating Short Fiction ímű könyve adja, azt dolgozom fel. Az Ólomerdő 2-t ugyan nem tudom olyan ütemben írni miatta, mint szeretném, de hosszú távon hasznos lesz a mostani munka.

h1

Nézőpontokról

július 24, 2009

Visszakaptam Levintől (ha valaki még nem tudná, ő a szerkesztőm, aki nélkül a múzsák csak senyvednek) a kézirat elejét kijavítva – ó, a pirosak élénk lobogása! Ami viszont ennél lényegesebb: mondott valamit, ami az egész narrációra kihathat: gond van a nézőponttal.

Képzeljük el, hogy az író egy kamerát fog a kezében, amely nem csak képeket és hangokat, de gondolatokat és érzéseket is fogni tud, ha éppen ez a funkció be van kapcsolva rajta. Read the rest of this entry ?

h1

Vérgőz király és a szerkesztő

június 29, 2009

Múlt csütörtökön átugrottunk Levinhez játszóterezni, spenótot főzni és enni, valamint beszélni a regényről.

Utóbbi kiemelten fontos. Az oka a papírkosárban keresendő.

Amikor már valamit tudok a regényről – vagy novelláról –, de keresem a hozzá illő puzzledarabokat, akkor sose az első ötlet a nyerő. Se a második. Néha a harmadik sem. (Ez egyébként nem egyedül az én tapasztalásom.) Tehát kuka. Az agy először a kézenfekvőt, a sablonosat, a kiszámíthatót dobja fel, mert az a legvalószínűbb. Ugyanakkor unalmas is. Read the rest of this entry ?

h1

Warbreaker

május 28, 2009

Már nem kell sokat aludni, és megjelenik Brandon Sanderson Warbreaker című regénye. Azon túl, hogy mindenképpen megveszem, mert Sanderson jól ír és mert úgy ontja magából a jól felépített világokat, mint ahogy én szeretném, ha lenne ehhez tehetségem, van egy relevánsabb apropója is annak, miért jutott az eszembe: ez volt az a regénye, amelynek készülését végig lehetett követni a neten. Szó szerint. Nem csak munkablogként, mint ahogy itt, hanem magát a szöveget is olvasni lehetett – és lehet még most is –, ahogy elkészült, az átírásokkal, szerkesztésekkel egyetemben. Read the rest of this entry ?

h1

A gubanc

április 29, 2009

Fejemben kavarognak a motívumok, jelenetek, szereplők. Külön-külön mindegyik egy-egy történet része, és ezek a potenciális történetek egy nagy színes gombolyagban kuszálódnak össze. A trükk: úgy kicsípni a végét és úgy hozzákötni a vezérfonalhoz a többit, hogy egységes szőttest adjon ki. Lehet, hogy ezért néhány fonal a gubancban marad, kihasználatlanul, másokat kegyetlenül visszanyirbálok.

A vezérfonal az, ami számít.

Jelenleg némiképp tanácstalanul bámulom a gubancot. Van egy ígéretem, amit teljesítenem kell. Van egy erős motívumom, amit meg akarok tartani, mert kötni tudom hozzá az egyik új szereplőt (akit szintén meg szeretnék tartani). Van egy katasztrófám. Még két új szereplőm.

De még egyik sem vezérfonal.

Keresem a történet premisszáját*, mert reggelre kelve arra jöttem rá, hogy amiről azt hittem, az, megtévesztés volt csupán, álpremissza. Az a bizonyos egy mondat, amely meghatározza a teljes regényt, nincsen még meg.

Ráfordított idő tekintetében kétségtelenül ezzel az egy mondattal foglalkozom a legtöbbet; már három hónapja is ezen rágódtam. Hogy mi ez a premissza? A történet igaza; az a mag, amely meghatározza az úgynevezett mondanivalót, amely értelmet ad a cselekménynek, amely megszabja, mely jeleneteket kell megírnom és milyen hangsúlyokkal és melyeket hagyhatom ki. Ilyenformán a premissza voltaképpen a belső szerkesztő, a történet kulcsára, én pedig alantas rabszolgája csupán.

Biztos vagyok benne, hogy benne van a  gubancban, csak meg kéne találnom. Hol csípjem ki a vezérfonal végét?

Holnapig van még időm kitalálni, de az óra ketyeg.

* Premisszáról, és úgy általában a történetek szerkezetéről lásd Egri Lajos: A drámaírás művészete c. könyvét.