A Spét egyharmadánál járok lassan – bár pontosan nem lehet megbecsülni a végső terjedelmet –, és ilyenkor mindig jól jön a külső szem, hogy tudjam: hogy sikerült a kezdés és mik az elvárások a felütés alapján. A szerkesztőmmel, Tamás Gáborral (akit olykor Levinként emlegetek a blogomon) átbeszéltük a cselekményt és pár szereplő motivációját, a regény szerkezetét, és még egy tesztolvasó is került, aki mit sem tudott arról, mit akarok megírni és miért. Ő mondott valamit, ami szöget ütött a fejembe.
A Spét az eddigi legszemélyesebb regényem. Egyrészről sűrűbben vannak benne saját élmények és gondolatok a téma miatt, másrészről E/1 a narráció, és ez még inkább segíti az író és a narrátor személyének összemos(ód)ását. Jutka az első harmad elolvasása után bevallotta, ő találgatta, vajon melyik jelenetnek van valós alapja. Mennyiben azonos az író és a narrátor főszereplő? És számít ez?
