Posts Tagged ‘sci-fi’

h1

Bálnák a jég alatt

március 24, 2016

 

Eredetileg megjelent a Galaktika 306. számában, de mivel a Galaktikának valószínűleg soha az életben nem küldöm el semmilyen írásomat, közzéteszem a blogomon ingyen.

03-Europa-NASA-JPL-Stryk-Cassini

Egyre többször álmodott bálnákról. Lassú, fenyegetően lebegő óriásokról, amelyek súlyosan és engesztelhetetlenül, akár a Rossby-hullámok, átcsapnak fölötte. Annak ellenére kísértette a cetek képe, hogy soha nem látott egyet sem, csupán a leszállóegység memóriabankjában, ahol minden tudás, emlék és felvétel megbújt a Föld óceánjairól, amire csak szüksége lehetett.

Álmában, amíg agyának partíciói felváltva újrakalibráltak és rendszerezték a korábbi ciklusban szerzett információkat, a gondolattalan űrben, amelyet maga köré képzelt, óriási árnyak moccantak meg. Irdatlan testeket érzett karnyújtásnyira, búgó kürthang járta át, és amikor az új ciklusra készen felállt a rendszer, tudata mintha prés alól szabadult volna fel.

A félelem azonban nem hagyta el, ott motoszkált benne, akár szellem az áramkörben. Ahogy kiterjesztette a jégburok aljára tapadó kutatóállomás műszereivel összekapcsolt érzékeit az Európa óceánjába, minduntalan azt várta, hogy az ürességen egyszer csak végiglebeg egy hatalmas test. Egy anomália, amelyről addig csak sejtette, hogy létezik.

A jég alatti óceán elnyelte a csikorduló lemezek hangját, és a sötétséget enyhe háttérsugárzás, kemilumineszcencia enyhítette csupán. A hullámok és a hatalmas árapályerők munkája azonban a küldetés négyszázhuszonegyedik napján már ismerős volt, rutinszerű.

Azzal szórakoztatta magát, hogy számolt, mintázatokat keresett az adatokban, vagy újranézte a memóriabank felvételeit, és próbálta elképzelni, milyen a kék, fénnyel átitatott óceán, milyen az, ha a felszín is fagypont fölött van, és a szél fodroz rá hullámokat. Néha az áramlatokat követve mozgott az állomáson belül használt testével, és úgy képzelte, ilyen lehet a tánc.

Az óceán pedig üres volt.

A parancsa szerint mérnie kellett az értékeket, ezért mért. Csomagolt. Sugárzott. Ebből a távolságból harminchat perc tizenkét másodperc alatt jutott el az üzenete a Földre, és ugyanennyi kellett, hogy feleletet kapjon. A küldetés kezdete óta egyre nőtt a várakozás ideje.

Következtetéseket vont le, kísérleteket állított össze. Nem volt egyszerű kivitelező; az önállóság, a terven túli kezdeményezőkészség költséghatékonyabbá tette a működését, ezért kapott majdnem emberi intelligenciát a csúcsprocesszorok mellé. A rugalmasság elengedhetetlen volt egy ilyen messzeségben működő kutatóegység számára. Mint ahogyan a kíváncsiság is. Egyedül az hiányzott, hogy a már megismert tartomány mind biztosabb feltérképezésében is örömét lelje. A határok feszegetésére, a kérdésfeltevésre programozták – de nem tanították meg megelégedni a válaszokkal.

Mohón kémlelte a mélységet, de mintha mindig épp csak a statisztikai értékelhetőség peremét érte volna el a változás, és ezért kimutathatatlan maradt. Mégis meggyőződésévé vált, hogy van valami, amit észre kellene vennie, ha elég erősek lennének a műszerei, valami megfoghatatlan. Valami, ami hiányzik.

Voltak válaszok, amelyek szintén hiányoztak. A terv tartalmazta a méréseket, az összes elvégzendő kísérletet, és utalásokat tett a későbbiekre, de felülről nem volt időhatáros. Nem tudta, mikor fog végezni – bár azt igen, melyik műveletnek kellene az utolsónak lennie –, és a Föld nem árulta el, bármilyen finoman próbált erre rákérdezni.

– Ezek ugyanazok az adatok, amiket legutóbb küldtem. A hullámok ciklikussága nem változott. Minden a korábbi értéktartománynak felel meg. – Szünet. – Meddig tart ez a mérési szakasz?

– Ameddig szükségesnek látjuk.

Valójában tudta a választ, ha nem is akarta elismerni külső, földi megerősítés híján: addig fogja végezni a munkáját, amíg meg nem hibásodik, vagy amíg el nem fogy az energiája. Remélte, utóbbi következik be előbb, és nem lesz arra kárhoztatva, hogy bénán, egyre szűkülő érzékekkel fürkéssze a köré záruló, sötét óceánt.

Vajon a Föld akkor is fenntartja majd a kapcsolatot vele? Megmarad az üzenet-válasz folytonos köre, az egyetlen igazi, kiszámíthatatlan változókat hozó csatorna? Mert néha az utasítások mellett bátorítások is érkeztek, mintha csak egy valódi, emberi kutatóhoz szóltak volna. Ilyenkor boldog volt. Ezeket külön tárba mentette, és időről-időre, amikor már nyomasztóvá vált az adatok egyhangúsága, ismét lejátszotta. Nem tudta elképzelni, ki üzenhetett, barna volt-e, fekete vagy fehér, köztük voltak-e azok a tudósok, akik a korábbi változatait tesztelték – ezeknek az emberi logikátlanságokat is magukba foglaló, gyönyörűségesen értelmetlen beszélgetéseknek az emlékeit az új változat is megkapta –, de nem is számított. Élőlények voltak, kaotikusak, szépek.

Magának is nehezen vallotta be, de ugyanezt a szépséget szerette volna megtalálni az Európa felszín alatti óceánjában is, túl minden, Földről meghatározott célon. Valami számára is jelentőségteljes eredményt. Értelmet. Read the rest of this entry ?

h1

Új Galaxis 18.

október 6, 2011

Avagy elefánt a porcelánboltban az Új Galaxis antológiában.

Nagyon régen írtam sci-fit,  emlékeim szerint az utolsó a Fehér sivatag volt a Rohamban. Egy éve az írótáborban részben dacból, részben egy kihívásnak engedelmeskedve megírtam a Fehér elefántot (érdekes, a sci-fi novelláim színe a fehér) egy jövőbeli Magyarországra helyezett etikai-jogi problémáról. Az írásban feltűnő toposzok (vak empata, nyomozás) nem a véletlen művei, mindazonáltal a hasonlóságok egyéb művekkel itt ki is merülnek. A téma igen hamar önálló életre kelt, és bár eredetileg egyáltalán nem jogi sci-fiben gondolkodtam, végül az lett belőle (köszönet a jogi szaktanácsadásért Körminek és Judnak).

Az Új Galaxis 18. száma már a nyomdában van, két hét múlva megjelenik. A kiadótól előrendelhető.

Tartalomjegyzék

Lőrinczy Judit: Engedd a kondort
Bányai Tamás: Senki
Boros György László: Hosszú őrségben álomtalan
Kleinheincz Csilla: Fehér elefánt
Bukros Zsolt: Évforduló
Ladányi József: A kapu
Körtvélyes Ákos: Chang’e, kedvesem
Halmi Zsolt: Vörös homok (képregény)
Sümegi Attila: Fénytelen járatok
Bajzafi Ferenc: Gyerekjáték
Hantos Norbert: Valami zöld
Bora László: Válaszút
Maron A. Andrea: Kísérleti szex
Bukros Zsolt: Nincsen semmi baj
Radics Roland: Karthágó lányai
Dr. Smiri Sándor: A patkányok kora
Horváth Zoltán: Tik-tak

h1

Világépítés

június 7, 2010

Frissítve

Világkidolgozás és toposzok kezelése, mint írói feladat címmel június 9-én, szerdán este 6 órakor előadást tartok a Magyar Írószövetség SF szakosztályán belül. Az előadás ingyenes és szabadon látogatható. Az előzőhöz hasonlóan elsősorban kezdő fantasy és sci-fi írók számára lehet érdekes.

Helyszín: Magyar Írószövetség, 1062 Budapest, Bajza utca 18. , I. emeleti klubhelyiség

Az előadás szövege megtalálható az Irodalmi boncasztalon.

h1

Fantasztikus novellák írói megközelítése

április 29, 2010

„Aki ismer, tudja, hogy nem csupán szerkesztő, de író is vagyok – igaz, sci-fit nem írok –, és 2001 óta tagja vagyok különböző írói műhelyeknek, jelenleg a Delta Műhely írókör adminisztrátora vagyok. 2006-ban a Cohors Scriptoriumban cselekményvezetésről szóló szemesztert tartottam, és három éve vezetek írótáborokat. Tevékenységem azon az elven alapul, hogy az írás tanulható, és ezért tanítható is. Azok az írók, akik egyedül fejlődnek, szintén tanulnak a szerkesztői üzenetekből, a gyakorlásból, hogy mi működik náluk és mi nem. A technikai tudást nem csak próba-szerencse alapon lehet elsajátítani, de célzott gyakorlatokkal és elemzéssel is. Erre természetesen csak annak van szüksége, aki publikálni is akar, naplót, fióknak azt ír és úgy az ember, amit és ahogy akar.

Az ösztönösen alkalmazott írói módszerek sokszor tudatosíthatók, és ez a felismerés azok számára is érdekes lehet, akik a velük született arányérzék folytán öntudatlanul alkalmazzák a technikákat.

A fantasztikus novellák írása nem speciális eset abban az értelemben, hogy itt is egy történet elmesélése a cél, és a karakterekkel, a cselekmény ívével kapcsolatban hasonlóképpen kell gondolkozni, mint bármely másik zsánerben, ám akadnak olyan problémakörök, eszközök, módszerek, amelyek nagyobb hangsúlyt kapnak a fantasztikus irodalmon belül. Igyekszem elsősorban ezekre kitérni – ezúttal az írói, feladatmegoldó oldalról és nem az irodalmár, analitikus oldalról.”

Az előadás anyaga az Irodalmi boncasztalon megtalálható.

h1

Írástechnikai előadás az Írószövetségben

április 19, 2010

Április 28-án, szerdán, 18 órakor Fantasztikus novellák írói megközelítése címmel előadást tartok az Írószövetség SF szakosztályán belül. Az előadás nyitott, szabadon látogatható. Mivel erősen írástechnikai jellegű a téma, elsősorban, de nem kizárólag kezdő fantasy és sci-fi írók számára lehet érdekes.

Helyszín: Magyar Írószövetség, 1062 Budapest, Bajza utca 18. , I. emeleti klubhelyiség

h1

Magyar science fiction a rendszerváltás után

március 22, 2010

A cseh Ikarie magazin számára készített interjú angol anyagát cikké átdolgozva beküldtem a The World SF News Blogra, hátha érdekli őket; ma felkerült az anyag. Ez a második bejegyzés a magyar fantasztikus irodalomról (az első Mihaleczky Péteré), de remélem, hogy a jövőben több is megjelenik náluk.

A teljes cikk itt található.

h1

Nők az angolszász sci-fiben

március 12, 2010

Frissítve

Nem is olyan régen nagy port vert fel az angolszász sci-fi közösségben, hogy megjelent Mike Ashley szerkesztésében a Mammoth Book of Mindblowing SF, ami azt ígérte, hogy az angolszász sci-fi irodalom legjavát tartalmazza, azonban sem nők, sem színesbőrű írók nem szerepeltek benne. Noha volt idő, amikor egy ilyen kiadvány nem keltett volna feltűnést, ma már elképzelhetetlen olyan átfogó antológia, amely ne tartalmazna férfi és nő írók munkái közül is néhányat.
A nők szerepvállalásával és hatásával az angolszász sci-fiben számos tanulmány és könyv foglalkozik – én dióhéjban kísérelem meg elmesélni a történetüket. A cikk nem szól arról a kényszeres versengésről, hogy a férfiak vagy a nők tudnak-e jobb sci-fit írni, aki ilyesmit keresett, csalódni fog. Viszont érdekes lehet talán a nők fontos szerepéről és a jellegzetes témákról, illetve a feminizmussal való kapcsolatról szót ejteni, mert a mai science fiction nem lenne ugyanaz a munkásságuk nélkül.

A teljes cikk az Endlessen található.

A márciusi SF meetup előadásainak hanganyaga itt van kigyűjtve. Az előadásról készült videó pedig itt található.