A hidrafejű folytatás

Szerintem mindenki legalább olyan alaposan megfeledkezett erről a blogról, mint én – másfél év is eltelt azóta, hogy befejeztem a kisregényt. Az elsőt.

Az Ólomerdő világával és történéseivel úgy vagyok, mint Héraklész: hol úgy érzem, csak lapátszámra hordom ki a ganét az istállóból, hol pedig úgy, mintha egy hidrával hadakoznék, amelyiknek akárhány fejét levágom, két másik nő a helyébe.

Ugyanis hiába írtam meg az Üveghegyet (a korábban Halott sárkányként emlegetett kisregényt), majd alakítottam át az Ólomerdőt ( a tavalyi évemet nagyrészt ezzel töltöttem, bár hozzáírás helyett inkább az olló csattogott szorgalmasan), amikor belefogtam a „folytatásnak” titulált regénybe, megint ugyanabba a problémába ütköztem, mint korábban: vagyis nem tudok továbbhaladni, míg el nem varrok bizonyos, útközben előgombolyodott szálakat. Amikor pedig nekiláttam ezek eldolgozásának, azok ismét megkettőzték magukat, és nagyon remélem, hogy most már nyugton maradnak és hagyják magukat beleszőni a mesébe.

Jelen állás szerint ugyanis az Ólomerdő-történetekből öt lesz: az Ólomerdő, az Üveghegy, az Aranyút és végül a Tündérszív és a Sorsfolyó (igen, aki arra számított, hogy Rabonbán és Emese romantikusan összeborulnak a közeljövőben, annak minimum a 4. sztorit ki kell várnia, és még akkor sem ígérem meg, hogy minden úgy fog menni, ahogyan elképzelte…). Ezek közül a középső három mindegyike kisregény, és persze semminek a címe nem biztos, csak nekem kell egy mentális kapaszkodó hozzájuk.

Sajnos ez egy renitens sorozat én meg egy renitens író vagyok, nem fogok felduzzasztani egy történetet csak azért, hogy meglegyen a regényterjedelem, és nem vonok össze külön témákat és szálakat ugyanezért – emiatt még nemigen tudom, hogyan és mikor jelenhetnek meg ezek az írások, noha az Üveghegy már készen van, és az Aranyút harmadával is megvagyok – no és részletek akadnak a későbbi kötetekből is. (Ez a kettő szorosan összekapcsolódik, ezért valószínűleg egy kötetbe kerülnének.)

Közben meg rájöttem arra, hogy a kisregény-terjedelem csodálatos dolog: meghagyja a lehetőséget arra, hogy jobban kibontsak egy-egy témát vagy szereplőt, bonyolítsam a szálakat, kísérletezzek, ugyanakkor fókuszáltabb, mint egy regény. Célra lehet röptetni, mint egy sólymot.

Az imént nem írtam teljesen igazat, mikor azt állítottam, nem tudom, hogyan és mikor jelennek meg ezek az írások. Úgy néz ki, lesz kiadó, amelyik jövőre nemcsak az átírt Ólomerdőt, de talán már az első két folytatás-kisregényt is megjelentetné – és a hátralévő két történetre meg egészen biztosan nem kéne hét évet várni.

Az Ólomerdő a család története volt, az Üveghegy az anyáé, az Aranyút a lányáé, a Tündérszív Rabonbáné – a lezáró kötet pedig valami új lesz, és remélem, nem fog újabb hidrafejeket növeszteni, mert más utakra is szívesen elkanyarognék.

(Az Aranyútból pedig itt egy spoileres részlet azoknak, akik az Ólomerdőt már olvasták.)

Vallomás + update

Bizonyára felmerült bennetek, miért kúszik olyan lassan fölfelé a számláló. Ennek több oka is van, többek között, hogy időm nagy részét a gyerek teszi ki, de nem elhanyagolható az sem, hogy mást is írnom kéne, nem is keveset:

– mintegy 5x3K kis színest,

– egy novellát egy kötött világhoz, hogy tudjunk ennivalót venni (update: az első kötetről lecsúsztam, de a másodikra még van esély),

– egy novellát a Rohamnak, hogy netán nassolnivaló is kerüljön,

– egy novellát (flash fiction) egy titkos projektbe (update: kipipálva),

– egy másik novellát egy másik titkos projektbe,

és ha mindez még nem lenne elég, novellákat kell javítanom a készülő novelláskötetemhez, kijegyzetelnem/lefordítanom egy írástechnikai könyvet a nyári írótáborra és még szerkesztenivaló is akad. Valahogy úgy alakult, hogy szinte minden határidő nyári.

Ez a helyzet, elnézést, az Ólomerdő 2 kicsit hátrébb sorolódott fentiek miatt.

Elbuktam

A helyzet az, hogy szombat óta nem haladtam semmit, aminek megvolt a maga oka, de a kifogásokra senki nem kíváncsi, katona.

Jó lenne, ha az időjárás eldöntené végre, mit akar, mert csak eső, borús idő és hűvös esetén tudok haladni.

Második határidő

Eltelt egy hónap, hétfőn ismét letelik egy határidő. Vajon hősnőnk ezúttal is megírja az e hónapra eső 30K-t? Vagy ezúttal elbukik?

A legutóbb a regény 32K-nál állt, jelenleg a számláló 47K-t mutat, két fejezetet befejeztem. 8K-t írtam máshova (egy megélhetési novellát kezdtem el, valamint lefújtam a port a regényről, amit az Ólomerdő után kezdtem el, de fél év után félretettem, mondván túl nehéz a téma nekem) , ami elvileg szintén beszámít, tehát potom 7K-t kell megírnom hétfő éjfélig, különben fizethetem a piát Viktornak.

Ezúttal nem tűnik olyan elképzelhetetlennek, hogy teljesítem a kvótát. Éppen ezért most nincs fogadás és játék, talán legközelebb.

Az első határidő

Holnap telik le az első határidő (ugyan a fogadásom már január óta fut, eddig más írásokkal teljesítettem): vajon május 15-ig sikerül-e megírnom 30K-t a regényből? Eddig 11K van készen, viszont végre kezd hatni az antibiotikum, és megint tudok írni. Lehet fogadni. Szerintetek hány K-t írok meg holnapig? (És hogy ne segítsem a találgatást: addig nem is fogom frissíteni a számlálót.) A nyertes megkapja a második jelenetet.