Archive for the ‘részlet’ Category

h1

Üveghegy részlet

november 14, 2014

Az Üveghegy már megjelent – én sajnos még nem fogtam kézbe, mert pechemre kificamítottam a  bokámat. Az első húsz oldal viszont megtekinthető az ISSUU-n.

 

Reklámok
h1

Ki is az Ezüstkezű?

október 22, 2013

Az új Ólomerdő-változatban már búvópatakként felbukkan Ezüstkezű neve, majd egyre többször, az első kisregényben is, a másodikban pedig annál is gyakrabban. Amikor Shizoo tesztolvasta az átírt Ólomerdőt és az Üveghegyet, szóvá is tette, hogy szívesen olvasott volna róla még…

Szóval annak, aki bírja a spoilereket, itt egy részlet az Aranyútból. (VIGYÁZAT: lelövi az Ólomerdő végét, de szerencsére az Üveghegyet csak annak, aki olvasta, egyúttal egy csomó hamis nyomot is tartalmaz megtévesztésül.) Valamint attól tartok, a tény, hogy ez már a 3. történet, eleve kizárja, hogy spoilerek nélkül bármit is megmutathassak belőle, és ez a későbbiek során még inkább így lesz.

Read the rest of this entry ?

h1

Első mondat

április 8, 2011

A múlt héten összefutottam a szerkesztőmmel, és elmeséltem neki, hogyan is képzelem a folytatást. Röpködtek az ötletek, a kérdések és a problémák, de a végére letisztult a történet, helyükre potyogtak a mozaikok, miközben a megálmodott érzelmi töltés megmaradt. Megkaptam a feladatot is: május 5-ig 40K-t kell írnom.

Hogy ez sikerülhessen a munka mellett, ismét felelevenítettem a hajnali írás gyakorlatát. Amikor az ember felébred, és az agyában még egyszerre van jelen az álom és a valóság, és még nem hallott idegen szót, nem olvasott még semmit, nem beszélt senkivel, akkor a legkönnyebb a kreatív forráshoz nyúlni és olyan mondatokat előmeríteni, amik leginkább jellemzőek rá. Még nem fertőzték meg a mások gondolatai és szavai.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a leírt mondatok véglegesek. A választott narrációs stílus elüt az Ólomerdőtől, és még nem vagyok benne biztos, hogy végig uralni tudom. Ezenkívül a szokásos átírási láznak bármi áldozatául eshet.

Mindenesetre most ez az első mondatom (update: javítva):

„Peremvidéken áll a ház, bár határt őrző erődnek csak az mondaná, akinek nincs szeme, hogy lássa, és szíve, hogy megértse: a gödöllői kertváros kátyúktól himlős utcája és szögletes ablakszemekkel bámuló épületei nem varázslatosabbak, mint az agyag, amiből tégláikat égették.”

h1

A kidobott 2.0-ás verzió

augusztus 25, 2009

Itt közlöm a kidobott 2.0-ás verziót. A 3.0 másmilyen lesz, szinte teljesen, ettől függetlenül akadnak elszórva információk, amelyek poénokat lőhetnek le, ezért aki nem szereti előre tudni, mi történik, ne olvassa.

Én szóltam.

(Azt pedig egy későbbi bejegyzésben majd elmondom, mi volt ezzel a változattal a baj.)

Read the rest of this entry ?

h1

Tábori munka

augusztus 20, 2009

Múlt héten lezajlott a harmadik Delta Műhely írótábor. Öt nap írástechnika, gyakorlás, nevetés és agytorna. Bevallom, nemigen került elő az Ólomerdő2, mivel a gyakorlatok jobbára  irányított jelenetírásból álltak, de nem mondhatom, hogy nem volt hasznos – a feldolgozott könyvben foglaltak és a feladatmegoldások nem múlnak el nyomtalanul, biztos vagyok benne, hogy kamatoztatni fogom, ha máshogy nem, majd Fred feldobja.

Az egyik gyakorlat viszont az Ólomerdőhöz kapcsolódik – ez a jelenet nem kerül be a regénybe, mert ezen a múlton és szereplőn már túlléptünk, de talán érdekes (és addig is úgy tűnik, mintha haladnék): Read the rest of this entry ?

h1

Keressük a szívet

június 18, 2009

Bár elbuktam és nem sikerült teljesítenem a havi kvótát, nem szeretném, ha hiába vártatok volna, ezért itt egy rövid részlet a második fejezetből (reményeim szerint még nem lő le komoly poénokat). Ebből valószínűleg rendszer lesz, amennyiben meg tudom oldani anélkül, hogy túl sokat fölfednék a cselekményből. Nem akarom a felfedezés örömét elrontani, ha majd a teljes regényt fogjátok kézbe. Read the rest of this entry ?

h1

Nettelen magány

május 22, 2009

Kedden elment a net és csak tegnap este jött vissza, ezért a nettelen magányt írásra (és korrektúrázásra, babázásra, barátnőlátogatásra) használtam fel. Nem áll szándékomban lelőni poénokat, de ez idő alatt kiderült, hogy Lóna nagyobb szerephez jut, mint először gondoltam volna, és Emese zárkózottabb, mint valaha. Ezenkívül megtudtuk, miben más a tündérek szíve, mint az embereké, találkoztunk egy szürke lovon ülő jóképű lovaggal, és el is hajtottuk a francba, mikor kiderült, mit keres a Rengetegben, kontyu képében fölfaltunk egy szerencsétlent, most pedig szemlézzük az ezüstvárat.

„Rendezett kert vette körül, aranyrózsákkal, ezüstliliomokkal teli. Tökéletes gyűrűt formáló, önmagába futó patakot hajtott varázslat az ágyások között.

–Egy napon mindez az enyém lesz – mormolta Emese keserű fintorral.”