Archive for the ‘részlet’ Category

h1

Üveghegy részlet

november 14, 2014

Az Üveghegy már megjelent – én sajnos még nem fogtam kézbe, mert pechemre kificamítottam a  bokámat. Az első húsz oldal viszont megtekinthető az ISSUU-n.

 

h1

Ki is az Ezüstkezű?

október 22, 2013

Az új Ólomerdő-változatban már búvópatakként felbukkan Ezüstkezű neve, majd egyre többször, az első kisregényben is, a másodikban pedig annál is gyakrabban. Amikor Shizoo tesztolvasta az átírt Ólomerdőt és az Üveghegyet, szóvá is tette, hogy szívesen olvasott volna róla még…

Szóval annak, aki bírja a spoilereket, itt egy részlet az Aranyútból. (VIGYÁZAT: lelövi az Ólomerdő végét, de szerencsére az Üveghegyet csak annak, aki olvasta, egyúttal egy csomó hamis nyomot is tartalmaz megtévesztésül.) Valamint attól tartok, a tény, hogy ez már a 3. történet, eleve kizárja, hogy spoilerek nélkül bármit is megmutathassak belőle, és ez a későbbiek során még inkább így lesz.

Read the rest of this entry ?

h1

Első mondat

április 8, 2011

A múlt héten összefutottam a szerkesztőmmel, és elmeséltem neki, hogyan is képzelem a folytatást. Röpködtek az ötletek, a kérdések és a problémák, de a végére letisztult a történet, helyükre potyogtak a mozaikok, miközben a megálmodott érzelmi töltés megmaradt. Megkaptam a feladatot is: május 5-ig 40K-t kell írnom.

Hogy ez sikerülhessen a munka mellett, ismét felelevenítettem a hajnali írás gyakorlatát. Amikor az ember felébred, és az agyában még egyszerre van jelen az álom és a valóság, és még nem hallott idegen szót, nem olvasott még semmit, nem beszélt senkivel, akkor a legkönnyebb a kreatív forráshoz nyúlni és olyan mondatokat előmeríteni, amik leginkább jellemzőek rá. Még nem fertőzték meg a mások gondolatai és szavai.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a leírt mondatok véglegesek. A választott narrációs stílus elüt az Ólomerdőtől, és még nem vagyok benne biztos, hogy végig uralni tudom. Ezenkívül a szokásos átírási láznak bármi áldozatául eshet.

Mindenesetre most ez az első mondatom (update: javítva):

„Peremvidéken áll a ház, bár határt őrző erődnek csak az mondaná, akinek nincs szeme, hogy lássa, és szíve, hogy megértse: a gödöllői kertváros kátyúktól himlős utcája és szögletes ablakszemekkel bámuló épületei nem varázslatosabbak, mint az agyag, amiből tégláikat égették.”

h1

A kidobott 2.0-ás verzió

augusztus 25, 2009

Itt közlöm a kidobott 2.0-ás verziót. A 3.0 másmilyen lesz, szinte teljesen, ettől függetlenül akadnak elszórva információk, amelyek poénokat lőhetnek le, ezért aki nem szereti előre tudni, mi történik, ne olvassa.

Én szóltam.

(Azt pedig egy későbbi bejegyzésben majd elmondom, mi volt ezzel a változattal a baj.)

Read the rest of this entry ?

h1

Tábori munka

augusztus 20, 2009

Múlt héten lezajlott a harmadik Delta Műhely írótábor. Öt nap írástechnika, gyakorlás, nevetés és agytorna. Bevallom, nemigen került elő az Ólomerdő2, mivel a gyakorlatok jobbára  irányított jelenetírásból álltak, de nem mondhatom, hogy nem volt hasznos – a feldolgozott könyvben foglaltak és a feladatmegoldások nem múlnak el nyomtalanul, biztos vagyok benne, hogy kamatoztatni fogom, ha máshogy nem, majd Fred feldobja.

Az egyik gyakorlat viszont az Ólomerdőhöz kapcsolódik – ez a jelenet nem kerül be a regénybe, mert ezen a múlton és szereplőn már túlléptünk, de talán érdekes (és addig is úgy tűnik, mintha haladnék): Read the rest of this entry ?

h1

Keressük a szívet

június 18, 2009

Bár elbuktam és nem sikerült teljesítenem a havi kvótát, nem szeretném, ha hiába vártatok volna, ezért itt egy rövid részlet a második fejezetből (reményeim szerint még nem lő le komoly poénokat). Ebből valószínűleg rendszer lesz, amennyiben meg tudom oldani anélkül, hogy túl sokat fölfednék a cselekményből. Nem akarom a felfedezés örömét elrontani, ha majd a teljes regényt fogjátok kézbe. Read the rest of this entry ?

h1

Nettelen magány

május 22, 2009

Kedden elment a net és csak tegnap este jött vissza, ezért a nettelen magányt írásra (és korrektúrázásra, babázásra, barátnőlátogatásra) használtam fel. Nem áll szándékomban lelőni poénokat, de ez idő alatt kiderült, hogy Lóna nagyobb szerephez jut, mint először gondoltam volna, és Emese zárkózottabb, mint valaha. Ezenkívül megtudtuk, miben más a tündérek szíve, mint az embereké, találkoztunk egy szürke lovon ülő jóképű lovaggal, és el is hajtottuk a francba, mikor kiderült, mit keres a Rengetegben, kontyu képében fölfaltunk egy szerencsétlent, most pedig szemlézzük az ezüstvárat.

„Rendezett kert vette körül, aranyrózsákkal, ezüstliliomokkal teli. Tökéletes gyűrűt formáló, önmagába futó patakot hajtott varázslat az ágyások között.

–Egy napon mindez az enyém lesz – mormolta Emese keserű fintorral.”

h1

A nagy hajrá

május 15, 2009

Köszönöm mindenkinek a bátorítást és a hitet, erőt adott a nagy hajrához, amelynek eredménye így a nap közepén: 32K, vagyis tegnap óta 21K-t tettem le az asztalra, így teljesítettem a havi kvótát. Nem valószínű, hogy éjfélig haladni fogok, ugyanis meglátogatom a Figurákat. A nyertes tippelő tehát Krax-Szí, aki 19K-t jósolt nekem. Ígéretemhez híven máris küldöm neki a második jelenetet.

De hogy a többiek se maradjanak olvasnivaló nélkül: itt egy incifinci átkötő a második jelenet mögül: Read the rest of this entry ?

h1

Legelső jelenet

május 5, 2009

Remélhetőleg megmarad; de ilyenkor még minden változhat.

***

Az első érzés a testét karikába hajtó, izzó éhség volt. Aztán a düh afölött, amit tettek vele.
Fölmagasodott, túlnőtte a fákat, a házat, amelynek eresze alatt annyira szeretett régen üldögélni, míg esett az eső, és nézni, ahogy elázik a világ, a hegycsúcsot. Amikor már a csillagokat is szinte megérinthette volna, ráébredt, hogy nem ő a hatalmas; a szárnyai vitték föl az égbe. Onnan nézett le a három apró alakra.
Az éhség fölperzselte bensőjét, kínjában fölordított. Nem ismerte meg a tulajdon hangját.
Három nő: egy vén, egy asszony és egy leány. Egyre élesebben látta ismerős-ismeretlen vonásaikat, ahogy feléjük zuhant az égből. Száját nagyra tátotta.
–Rózsa! – kiáltott rá az asszony. – Én vagyok, fiam!
Igen, gondolta Rózsa, és kettétépte. Meleg, nyers íz a szájában. Az éhség felmordult benne. A ruhát, ékszereket, cipőt is lenyelte, türelmetlenségében fölsebezte ajkát az egyik törött csonttal, fogai köré haj tekeredett. A nő teste egy nyeletre csúszott le.
A vénség keze a levegőbe lendült, hogy magához rántsa egy varázslat szálait. Rózsa hosszú, izmos nyakával ütötte le. Reccsenés, ahogy eltört a törékeny gerinc.
Inak, rágós falat.
Még!
A harmadik sós volt, mintha egész teste könnyben fürdött volna. Vagy a saját könnyei csorogtak le tátott száján a torkába?
Nem gondolkodott. Tépett, nyelt.
Még mindig tombolt benne az éhség, és nem volt semmi, amit fölfalhatott volna. Vergődve zuhant a földre, teste mély árkokat szántott a hegyoldalba, szárnya fákat döntött ki.
Éhség ordított benne, elnyomva gondolatait.
Még!

h1

A kidobott kezdet

április 27, 2009

A kukába dobott kezdés (vigyázat, Ólomerdőt még nem olvasott látogatók számára spoilereket tartalmaz!):

A szarvas patái fémesen zörögtek az erdő acélavarjában; a fémtörzseken megvillant csillagsugárként derengő bundájának sápadt visszfénye, és a levelekről visszaverődve ezernyi szemet villantott fel, mintha a Rengeteg hunyorogva, baljóslóan követte volna futását.
Talán úgy is volt; elvégre, akik elől menekült, ha éppen úgy tartotta kedvük, mindent láttak, ami a Birodalomban történt, és valamennyi lakó életének sorsszálait megcsavarhatták. A szarvas mégis érezte, hogy ezúttal nem figyelik, csak a madarak riadnak föl a lombkoronákban, ahogy elcikázik az acélerdő fái között, sebesebben, mint a szél, de még nem olyan sebesen, mint a gondolat. A tudat, hogy megszabadult, föllelkesítette: a fű is alig hajolt meg lába nyomán, a levegő pedig édes volt és friss, akár a borsmenta.
Szabad volt, hogy azt tegyen, amit akar; szabad, hogy tévedhessen akár, és nem volt senki, aki megállítsa. Mostohái, akiknek gondoskodása és szigora elől rohant most el, jól kitanították; és ahogy száguldott az erdőben, meleg leheletfelhőkben kikiabálta magából a hatalom szavait, amelyek megnyitották előtte a tündérek és emberek világát elválasztó határt. Read the rest of this entry ?