Archive for the ‘kritika’ Category

h1

Ólomerdő-kritikák és interjúk az elmúlt félévben

október 11, 2014

Összegyűjtöttem az elmúlt félév online média-termését. Egészen megdöbbentő így egyben látni, nem számítottam ennyire, hiszen mégiscsak egy második kiadásról van szó.

Először egy kis vizuális erdőjárás a Pinteresten.

Aztán az Ólomerdő blogturnéra indult, és sorra jöttek a kritikák:

Ólomerdő banner1

„Bár Kleinheincz Csilla könyvét a fantasy kategóriába sorolják, én jobban szeretek úgy gondolni rá, mint egy mesére. Egy olyan mesére, ami az ősi legendákat őrzi, ami megtartotta az eredeti történetek minden kegyetlenségét és nyers erejét, ami igazi és tompítatlanul valós. Nem lágyították, nem igazították hozzá a gyermeki lélek finomságához, megtartották csiszolatlan, hamisítatlan voltában. És mégis – vagy pont ezért – gyönyörű…”

04/19 Roni olvas

04/20 Media Addict

04/21 MFKata gondolatai

04/22 Deszy könyvajánlója

04/23 Bibliotheca Fummie

04/24 Dreamworld

Aztán sorra érkezett a többi blogbejegyzés:

Lapról – lapra (Jeffi) (plusz aranyos sztori a dedikálásról sütievő nénivel)

Dóri online olvasónaplója

Ekultura.hu – “Egy remekbe szabott mű, mely amellett, hogy továbbra is a fantasy szó szerinti értelmezésén, s nem kliséin alapul, szerkesztettség, irodalmiság és hatás terén is hozta azt a fejlődést, illetve szintet, amire a debütáló kötet alapján számítani lehetett.”

BookwormGirl

SFmag  – “Az Ólomerdő tipikusan olyan meseregény, amely több a részek összegénél. Itt a fantasztikum, a kaland, maga a cselekmény ennél nagyobb témákat és gondolatokat szolgál, szinte mindegyik fejezet meghitt meditáció arról, mit jelent másnak, kívülállónak lenni, miben különbözik előre elrendeltség és szabad akarat, hol van a határ valós és megfoghatatlan között.”

Dupla kritika a Próza Nostrán – “A Rengeteg nem pusztán narratív térként szolgál, hanem akár a falakon egyre terjedő moha, a külvárosban teret nyerő zöld, beszűrődik a szöveg minden szegletébe. Összeköti az emberek és a tündérek világát, hatással van a szereplőkre és a történet menetére egyaránt.”

Hármas könyvelés – a hallgatható kritika

 

A Gabo SFF blogján minibejegyzésekben meséltem az Ólomerdő születéséről, az írásról, a jövőről:

Fantasy, népmesei elemekkel?

Írás és szerkesztés viszonya

Ólomerdő – a régi és az új változat

Az Ólomerdő jövője

Valamint adtam interjúkat:

Dreamworld blog

Kultúrlény

SFmag

Videointerjú az Ekulturán

 

És egy bónusz kritika a Város két fül között-ről:

Kultúrlény

 

h1

Az Ólomerdőről az Olvasószobában

március 1, 2011

Christina alias Pöfivonat, az Olvasószoba blog gazdája a következőket írta az Ólomerdőről:

“Ízig-vérig mese, mely nemcsak sejtelmes és feszültséggel teli, de számtalan gyönyörű, dallamos mondattal van átszőve, ami csak úgy zeng az ember füleiben. Kleinheincz Csilla csodálatosan és választékosan fogalmazza meg a gondolatait, amelyekben az ember nem csak szívesen elmereng, de legszívesebben ott is maradna.”

A teljes bejegyzés itt elolvasható.

(Ide tartozik, hogy már a Mit írok most? fülbe nem mertem kitenni, de múlt héten elővettem az Ólomerdő folytatását, és már nagyon fenyegetően méricskélem a gordiuszi csomót.)

h1

(Nem csak) magyar fantasztikumról a The Portalban

december 8, 2010

A The Portal leközölte az első magyar sci-fivel és fantasyvel foglalkozó bejegyzést, amely magyarok számára viszonylag kevés újdonságot tartalmaz. Sokkal érdekesebb lehet viszont számunkra a betekintés a dán, a francia, a bolíviai és a svéd fantasztikus irodalomba, és a cikkírók körének bővülésével sok más ország bemutatkozása is a küszöbön áll, érdemes gyakran visszanézni.

Ebben a hónapban az általam írt cikk mellett egyéb személyes vonatkozás is akadt: David Hebblethwaithe publikált egy kritikát az Expanded Horizons novemberi számáról (olvassátok el, különösen ajánlom Zen Cho írását), amelyben a Nyulak című novellám is szerepelt.

h1

Nima ajánlója a Nyulak…-ról

május 17, 2010

„Maguk a történetek nagyon változatosak, van lélekboncolgatós, szerelmi, van fantasy történet, misztikus  és keményen reális is, szóval igazán sokszínű kis kötetet sikerült összehozni azokból a novellákból, amiknek egy része már itt-ott megjelent újságokban, vagy neten. Rám nagyon hangulatfüggően hatottak. Volt, amelyik teljesen megigézett (Jambalaya, Egy csepp málna – ez különösen szép), de alapjában véve nekem folyamatosan kevés volt.”

A teljes bejegyzés itt olvasható.

Köszönöm a véleményt!

h1

Nihil az Ólomerdőről

február 26, 2010

„Ha valaki kezébe vett már mitológiai lexikont vagy mesegyűjteményt, esetleg olvasta Shakespeare-től a Szentivánéji álmot, az tudhatja, hogy a halandók és tündérek kapcsolata korántsem nevezhető egyszerűnek. A legtöbb esetben egy se veled, se nélküled hozzáállás figyelhető meg mindkét fél részéről: a halandók félik a tündéreket, akik vagy idegesítő pondrókként, vagy különös játékszerekként tekintenek rájuk, míg a szépek népe ugyancsak tart a halandók bírvágyától. Ebben a kapcsolatban azonban ott van az egymásrautaltság: az embereknek hinniük kell a tündérekben, ahogy azoknak is szükségük van a halandók hitére.
Persze, erről a fonák viszonyról olvashattunk eleget külföldi fantasy írók műveiben is, mint Neil Gaiman, Terry Pratchett, Raymond E. Feist vagy Tad Williams, csakhogy néhányat említsek a hosszú listáról. Ezek a művészek regényeikben előszeretettel nyúltak a germán és kelta mitológiához, illetve nem egyszer tisztelegtek a Bárd remekműve előtt. Az Ólomerdő ebből a szempontból ezen regények testvérének számít – a különbség annyi, hogy Kleinheincz Csilla magyar meséket vesz alapul.”

Folytatás Nihil blogján.

h1

Vaszilij véleménye a Nyulak…-ról

december 5, 2009

Vaszilij régi írótárs még a Scriptoriumból, így ír a novelláskötetről:

„Valahol olvastam, hogy a regény egy komoly kapcsolat, a novella meg egy futó kaland – talán csak flört, ha úgy alakul -, és a legtöbb esetben ez talán így is van. Előfordulhat viszont, hogy épp egy rövidebb írás fog meg minket annyira, hogy többször újraolvassuk. Talán kicsit másképp, mint először, hiszen nem hajt már minket, hogy mielőbb megismerjük a befejezést, időt szentelhetünk azoknak a részleteknek is, amelyek fölött először átsiklottunk. És – épp a rövidségéből adódóan – ezt nagyon sokszor megtehetjük, mert ki ne áldozna egy újabb órácskát egy rég nem látott szeretőre?
Egy novelláskötet e szempontból talán előnyös helyzetben van, főképp ha a válogatás olyan vonzóra sikerül, mint Kleinheincz Csilla Nyulak, Sellők, Viszonyok című kötete esetében. Részletekben is fogyasztható; sok, külön-külön is élvezhető történetet kapunk, ugyanakkor összeköti őket egy láthatatlan, közös szál. Mindegyikben kapunk valami mást, valamit, ami eltér a többitől; de jobban elmélyedve bennük sok hasonlóság is felfedezhető köztük.”

A teljes bejegyzés itt olvasható.

h1

Lobo kritikája a Nyulak…-ról

november 25, 2009

„Számomra visszatérő motívuma volt a kötetnek, hogy milyenek vagyunk mi emberek ha érzelmileg valaki más próbál meg közeledni hozzánk, legyen az holló, sellő vagy egy tó. Nem tudunk mit kezdeni a helyzettel, nem is értjük meg, fel se fogjuk, micsoda szerencsénk van és kicsúszik a kezünk közül ez az ajándék. Vagy éppenséggel túlságosan emberien viselkedünk és tönkretesszük amit kaptunk.  Azt hiszem elmondható, hogy Csilla novellái, még a fantasy elemeket tartalmazó, vagy csak úgy gondoljuk, hogy azokkal operáló meséi igazából érzelmekről szólnak. Csak esetleg a helyzet különleges, amiben találkozunk vele.”

A teljes cikk elolvasható Lobo olvasónaplójában.

h1

Adeptus véleménye az Ólomerdőről

november 23, 2009

„Sok mindent elmond a kötetről, hogy ezt is három nap alatt végigolvastam (csütörtöktől szombatig), így a minőségével semmiképpen sincs baj. A meséket különben is kedvelem, szívesen olvasnék olyan népmesei alapú modern írást is, ami nem támaszkodik a mi világunkra. De ez így is működőképes, mindenesetre 12 éven aluli gyerek kezébe nem adnám: nekik érjenek még jó véget a tündérmesék. ”

Teljes cikk a Vox Adepti blogon.

h1

Ajánló a Nyulak…-ról az Ekultúrán

november 10, 2009

„A Kiadó utószavában így fogalmazza meg a saját véleményét arról, hogy miről is van itt szó: „Kik vagyunk valójában az embert próbára tevő, többnyire tragikus helyzetekben?”, de én egy picit máshogy látom.
Mert Csilla történeteiben épp úgy vannak teljesen hétköznapi emberek, mint ezért vagy azért különlegesek, és az átlagolvasó nem feltétlenül tud az utóbbiakkal azonosulni.
Ugyanakkor az összes novella olyasmiről szól, ami valójában bármelyikünkkel megtörténhet. És ez benne az ijesztő.”

Uzseka Norbert ajánlója elolvasható itt.

h1

Első kritika a Nyulak…-ról

november 4, 2009

„…Összességében azt tudom mondani, hogy kellemes volt olvasni a szöveget. Persze enyhe hullámzást mutattak az egyes novellák, de mindegyiken átsütött Csilla stílusa, amely elsősorban szép és megkapó képekkel operál, és főleg gondolatokat vet fel, semmint megválaszolja azokat. Ugyanakkor néha a hangulatteremtő eszközök a dinamika rovására mentek, de sosem zavaróan. […] Úgy tettem le a könyvet, hogy több lettem általa. Gondolatokkal és érzelmekkel gazdagabb, és a stílus miatt szívesen fogom újra elolvasni.”
A teljes kritika Raves blogján található.

Frissítés: A kritika kikerült az rpg.hu-ra is.