Archive for the ‘csak úgy’ Category

h1

2011 könyvekben és írásokban

január 1, 2012

2011 sok nem várt fejleményt hozott, részben csodálatosan jókat és részben rosszakat (és ilyenkor hiányzik a régi Cannibalgame blog, de az már sosem fog feltámadni; kedves internet, nem vagy a barátom). Az egyik legnagyobb változás, hogy 2012 januárjától már új kiadónál, az Ad Astránál fogok dolgozni, és jobbnál jobb könyveket szerkeszthetek. (Deathless! The Windup Girl! és még sok másik.) Váratlanul érkezett a munka és először el sem akartam hinni; nagyon várom már, hogy elkezdődjön (bár bizonyos értelemben véve már hónapokkal ezelőtt kezdetét vette). Nagy kaland lesz.

2011 írás szempontjából egy hajszálnyit eredményesebb volt, mint 2010, bár ez a megjelenéseken nem látszik: két novellám jelent meg magyarul és kettő idegen nyelven. A Szolgálat az LFG.HU mágia-maffiás novellapályázatára készült, és 2. helyezést ért el; a Fehér elefánt pedig az Új Galaxis 18. számában jelent meg. A Rabbits (Nyulak) a Heiresses of Russ című antológiába került bele, az Egy csepp málna pedig immár finnül is olvasható a Spin magazinban. A nyári írótáborban ugyanakkor végre belekezdtem az Ólomerdő kisregény-folytatásába, és most már csak a legutolsó jelenetek hiányoznak, hogy végre elkészüljön (és persze az idő, ami a megírásához szükséges lenne…) Hogy utána mi történik vele, az még kérdéses, mivel kisregényt önmagában ritkán adnak ki a fantasy zsáneren belül.

Idén adtam interjút, Kistarcsán beszélgettem az írásról, a HungaroConon a nyelv zeneiségérő adtam elő, és részt vettem egy nemzetközi kerekasztal-beszélgetésen a SF-et író nők helyzetéről a világban. Az őszi Sci-Fi Napon pedig a Clarion workshopról tartottam előadást, és részt vettem egy másik beszélgetésben a kezdő szerzőkről és kézirataikról.

2011-ben felfutott az SFmag, ahová több olvasmányomról is írtam cikket. Jó érzés, hogy megvalósult, amit hónapokig tervezgettünk, és az is, hogy mintha katalizátorként működne: valami pezsgésnek indult, és olyan könyvek kerülnek előtérbe, amelyekről érdemes és kell is beszélni. Az oldalon novellákat is megjelentettünk a világ minden tájáról, amelyeket év végén e-könyvben gyűjtöttünk össze. Megrendeztük a Fantasztikus kéziratok éjszakáját is, amelynek eredményeképpen az első helyezett részt vehetett az Írókör éves írótáborában Erdélyben és hamarosan megjelenik a második helyezett Gaura Ágnes vámpírregénye a Delta Visionnél.

Szerencsére azt könnyű összeszednem, miket olvastam 2011-ben, ugyanis a Molyon lehetőség van ezeket együtt megtekinteni. Sok olyan akadt köztük, amit kifejezetten azért vettem meg és olvastam el, hogy tájékozódjam a kortárs sci-firől és fantasyről, de nem bántam meg: az év egyik felfedezettje Ian McDonald – a másik Máté Angi. Mindketten csodálatosan, mesésen írnak, és mindketten arra vezettek rá, hogy jobban odafigyeljek a saját prózámra is. A könyvek többségéről írtam az SFmagon, ezért nem ismétlem magamat. Idén ezért csak egy tízes ajánlóra futja:

Ian McDonald: Desolation Road

Máté Angi: Volt egyszer egy

David Almond: My Name is Mina

Daryl Gregory: Raising Stony Mayhall

Ursula K. Le Guin: The Birthday of the World

Kurt Vonnegut: Macskabölcső

Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a teremtés növendékei

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Catherynne M. Valente: Deathless

Joanna Russ: How to Suppress Women’s Writing

És mivel 2011-ben olyan sok volt az értetlenség, a szomorúság és a közöny (nem elsősorban az én életemben, de nem vagyok vak, érzem, mi folyik körülöttem), kívánok megértést, szeretetet és jóságos és megváltó szavakat íróknak és olvasóknak egyaránt.

Reklámok
h1

Nyári programok

június 14, 2011

A nyár – mint mindig – sűrűnek ígérkezik. Jövő héten, június 24-én indul az országos sci-fi találkozó, a HungaroCon, amelyen az SFmag sok más tagjával együtt részt veszek. Pénteken megnyitom Lőrinczy Judit kiállítását, majd a Literátor műhelyben adok elő vele és Vásárhelyi Lajossal együtt – a nyelv zeneiségéről fogok beszélni és arról, miként lehet(ne) ezt kihasználni a fantasztikus irodalomban.  Szombaton az SFmag mutatkozik be, vasárnap pedig gondolatébresztő beszélgetés várható Kánai András vezetés a magyar sci-fi helyzetéről és tendenciáiról (zsebkendőket ajánlott előkészíteni).

Július 2-án az SFmag által szervezett Fantasztikus kéziratok éjszakáján lehet megtalálni. Az esemény nemcsak a kéziratot beküldőknek lehet érdekes – nekem mindenképp az lesz. A pályázat nyertese pedig eljöhet idén az Írókör nyári táborába, ahol ezúttal a kisregényírás lesz terítéken (némileg önző okból azért, mert azt kéne írnom, elvégre telik az idő, az Ólomerdő pedig folytatásra vár).

Az SFmagon az elmúlt időben több cikkem is megjelent. Írtam Gaál Viktor Boszorkányszerelem regényéről és annak folytatásáról, Charlotte Perkins Gilman klasszikus feminista sci-fijéről, a Herlandről, egy másik klasszikusról, a R.U.R-ról, amelynek a “robot” szót köszönhetjük, Jo Walton varázslatos ifjúsági regényéről, az Among Others-ről, Margaret Atwood Oryx and Crake című regényéről, Cat Rambo novelláskötetéről és mivel mázlista vagyok, Lavie Tidhar Osama című regényéről – jó pár hónappal a várható megjelenés előtt.

Remélem, lesz, akivel találkozom a nyáron egyik vagy másik eseményen. Addig is minden jót!

h1

Egypercesekről

február 2, 2011

Megelőzvén a firtatást, amikor feltűnik másnak is, hogy a 2011-es Zsoldos Péter-díjra jelölt novellák között nem szerepel a tavaly augusztusi Galaktikában megjelent Tükörország, búcsúzz el!, gondoltam, írok a visszavonás okáról, aztán rájöttem, hogy ez a téma messzire vezet és nem csak a díj viszonylatában érdekes. Read the rest of this entry ?

h1

2010 könyvekben és írásokban

január 3, 2011

Először is boldog új évet kívánok minden olvasónak! Másodszor kicsit késve bár, de számot szeretnék adni a 2010-ben olvasott könyvekről és arról, mit írtam. Előbbi valószínűleg érdekesebb lesz, már csak a lista hosszúsága okán is.

Körülbelül ugyanannyi (73) könyvet olvastam el 2010-ben, mint 2009-ben (67) , ami nem rossz, bár messze elmarad az előző évektől. Itthon főleg a kislányommal foglalkoztam, utazásból pedig jóval kevesebb akadt (BKV-s olvasó vagyok), így főleg lefekvés előtt csíptem le néhány félórát, vagy várótermekben olvasgattam. De a könyveknek nehéz ellenállni, így történhetett, hogy rendszeresen fél kézzel paníroztam, míg a másikban tartottam az aktuális olvasmányt. Read the rest of this entry ?

h1

Az első

május 10, 2010

Öt éve jelent meg az első regényem, a Város két fül között. Valójában persze nem ez volt az első regény, amit megírtam – kartondoboz őrzi a korábbi nekifutásokat. Némelyiket befejeztem, másokat félbe, háromnegyedébe hagytam, amikor ráébredtem: nem tudom vállalhatóan megírni őket. Nem állok készen rájuk. Akadt közöttük fantasy, de posztmodern is, amelyben szimbólumrendszerre bontottam volna le egy évemet, hogy aztán egy szürreális városban építsem újjá. Read the rest of this entry ?

h1

Tehetségek

március 30, 2010

Bevallom, nem igazán vagyok híve a láncleveleknek és a láncbejegyzéseknek, ugyanakkor nem szeretném elvesztegetni a lehetőséget arra, hogy felhívjam a figyelmet néhány olyan tehetségre, akiknek a munkájától az elmúlt időkben kaptam valamit, és nem szeretnék udvariatlan sem lenni, amiért szó nélkül hagyom, hogy Lobo gondolt rám (nagyon köszönöm!).

A kérdésekre nemigen tudok (vagy akarok) válaszolni, mivel szerintem nem lehet ezek alapján jobban megismerni senkit. Bármelyik írásomban több van belőlem, mint egy egyszerű válaszban. Inkább azokkal foglalkoznék, akik szerintem megérdemlik, hogy többen is megismerjék őket – és most nem az irodalom területéről válogatok.

Nem kell a bejegyzésre reagálni sem, megnevezni újabb embereket, vagy válaszolni az általam kihagyott kérdésekre – már csak azért sem, mert nem mindegyik megnevezettnek van blogja. Van, akit jobban ismerek, van, akit szinte csak látásból,; van, aki befutott, van, aki még csak szűk körben ismert, de mindegyikük munkáit nagyon szeretem valamiért.

Tapsi ugyan ír is, én mégis a rajzait emelném ki – emblematikusak, lenyűgözőek, finomak, és hiába sok bennük a fekete, mégsem komorak. Minden alkalommal, amikor visszatérek egy már ismert képhez, új részleteket fedezek fel benne.

Jud szintén író-festő. A képei nyugalmat sugárzóak, nem evilágiak, cseppet sem hasonlítanak a futószalagon gyártott fantasy mázolmányokhoz. Egyediek. Történetük van.

Vass Ricsi meg egyszerűen önmaga: profi, kedves, jó humorú, és szerintem egy űrlény. Blogja itt. Lenyűgözően spontán rajzol döbbenetesen rövid idő alatt, pláne hogy a munkahelye időnként a vonat; valami turpisság van a dologban.

Csiszár Katalint szerintem sokan ismerik, mivel ő a Rózsavölgyi csokiműhely lelke. Nagyszerűnek találom, ahogy kitartással és szorgalommal nemhogy elérte az álmát, de világszínvonalon műveli is azt. Egy éve ettem utoljára a bonbonjaiból, de még most is a számban érzem az ízüket. Menjetek el a boltjába! Bűnözzetek!

Még egy belevaló nő, aki sikerre vitte álmait, és a képzeletéből varr ruhát másoknak: Gyovai-Farkas Edina, az Eclectick tervezője. A kedvenceim: egyediek, pimaszak, modernek és abszolút hordhatóak. Megjegyzem, hogy a budapesti boltjukban a kiszolgálás is csillagos ötös; egyszerűen jó betérni akkor is, ha az ember tudja, hogy nem lesz pénze vásárolni.

A Doomsday Funknak pedig családi vonatkozása is van – öcsém a gitáros (az énekessel pedig egy osztályba jártam). Nem vagyok különösebben tájékozott a zenei irányzatokat illetően, de talán nem lövök mellé, ha azt mondom, hogy kellemes, intelligens és pezsdítő progresszív rockot játszanak. (Bele is lehet hallgatni a repertoárba.)

Nézzetek utánuk – érdemes!