h1

Sorok Mögött: LovePeacePanda és személyes háború

október 22, 2015

Nemrégiben a külföldi sajtóban több helyen is belebotlottam a túltolt politikai korrektség témájába – itthon ugyan nem fenyeget minket az a veszély, hogy bizonyos „felkavaró” témákat a diákok érzékenységére hivatkozva nemkívánatosnak minősítenek az egyetemen, de Amerikában több egyetemen is felmerült, hogy bizonyos műveket figyelmeztetéssel lássanak el, és egy képregényszakos hallgató petíciót indított el, hogy Gaiman Sandmanjét, a Persepolist, a Y, az utolsó férfit és Bechdel (amúgy zseniális) Fun Home-ját kivegyék a tantervből. (Önmagában arról is lehetne írni egy bejegyzést, mennyire megkerülhetetlen ez a négy képregény egy képregényszakon, de a jelen téma kereteibe ez nem fér bele.)

Képzeljük csak el, milyen lenne, ha csupán olyan könyveket olvashatnánk – vagy lennénk hajlandók olvasni – amelyek megfelelnek az érzékenységünknek, világképünknek és értékrendünknek. Kényelmes lenne, ez kétségtelen, de veszélyesen egyhangú. Veszélyesen, mert az emberi elme és a személyiség rugalmassága sokban függ attól, hogyan vagyunk képesek megbirkózni az eltérő véleményekkel. Minden, ami új, eltérő, provokatív, magában hordozza a változás lehetőségét. Ijesztő, nem igaz?

Szeretjük a sémákat, a leegyszerűsítést, hiszen könnyen befogadhatóvá és kezelhetővé teszik a világot. Így vagyunk drótozva – elvégre már az agyunk megkezdi ezt a szelekciót, és a beérkező ingereknek csak a töredékét engedi a tudatunking jutni – és mindig is volt és mindig is lesz vonzereje az olyan könyveknek, amelyek sematizálnak.

Az írás önmagában is egy sematizáló folyamat, a hatás és a történet érdekében kiválasztjuk, mely jeleneteket, gondolatokat és képeket mutatjuk meg az olvasónak, tudván, hogy ez a fiktív világunk szűkítésével jár, de hát ez az ár, amit fizetnünk kell azért, hogy beférjünk a két borító közé. Ha pedig mondanivalónk van, akkor az erősen „célra tart”, és a maga képére formálja a történések bemutatását, mintha csak a kamerán egy bizonyos szűrőt használnánk végig.

De mi történik akkor, ha maga a világkép, amit egy történetben át akarunk adni, végletekig sarkított? Ha olyannyira alá van rendelve, például, a „a jó jó, a rossz rossz” szürkének helyet nem adó fekete-fehér felosztásának, vagy egy sematizáláson alapuló  ideológiának? Személy szerint engem az olvasmányaimban nem igazán szokott vonzani a LovePeacePanda kommandó és az ügyeletes Szemét Nagyúr összecsapása, attól meg egyenesen menekülök, ha a negatív szereplő gonoszságát egyfajta erőszaklista végigpipálásával kívánja szemléltetni a szerző. Az is zavar, ha a véleményét annyira el akarja mondani az író, hogy lehetőleg minél többféleképpen belerágja a számba. Nekem mindig van hiányérzetem, ha nem ütköznek a nézetek, ha nyilvánvalóan egy, ellentmondást nem tűrő véleményre van felfűzve a teljes történet. Egész egyszerűen azért, mert a világ ennél árnyaltabb.

Az árnyaltság pedig hitelessé teszi a fikciót is. Mint ahogy nem mindegy, a díszlet kartonpapírból van, vagy rendesen megépítették és körbejárható, úgy nem mindegy az sem, hogy írás közben végiggondoljuk-e minél több oldalról az adott problémát vagy a karaktereket. Az általunk ajnározott karakter mások szemében egyáltalán nem biztos, hogy vonzónak tűnik, és a tettei sem feltétlenül lesznek helyesek pusztán attól, hogy ő a főhős. Akármilyen téma vagy szereplő van is a rivaldafényben, plasztikusabb lesz attól, ha árnyékot vet és visszatükröződik mások szemében.

Valószínűleg íróként határozott véleményünk van a világról és a történetről, karakterekről és gondolatokról, de egyáltalán nem biztos, hogy nyerünk azzal, ha csak ennek engedünk teret. Ha pedig mi magunk sem vagyunk olyan biztosak az igazunkban, pláne nyerhetünk azzal, ha több oldalról vizsgálunk meg egy-egy helyzetet. Ha van egy véleményünk, amiben mély meggyőződéssel hiszünk, akkor nem kell félnünk attól, hogy ellentétes véleményekkel ütközve elbukik – vagy ha fennáll ez a veszély, érdemes megvizsgálnunk, nem nekünk magunknak kellene-e változtatnunk a hozzáállásunkon.

Számomra mindig gyanús az ellenvélemény és kérdések nélkül álló válasz, mert úgy érzem, terel: szándékosan elhallgatja előlem az alternatív értelmezéseket, előreemészti nekem a világot, hogy nekem már csak kényelmesen be kelljen fogadnom. Végtére is a propaganda is hasonlóképpen működik, és ebből a szempontból a LovePeacePanda kommandó és a személyes háború ugyanolyan ártalmas lehet.

A leegyszerűsített üzenetek – mindegy, milyen szándék van mögöttük – hazudnak, mert a sémákra bontott világ csak nyomokban tartalmazza a valódi világ sokszínűségét. Fontosnak tartom, hogy egy írónak legyen véleménye a világról, de amikor egy történetet írunk, nemcsak az a feladatunk, hogy ezt az egyetlen nézőpontot sulykoljuk, mert az olvasók többsége ettől ugyanúgy irtózik, mint az erőszakos hittérítőktől. Az az üzenet, amely érvek és ellenérvek szűrőjén át jut el hozzájuk, hitelesebb és valóságosabb – és nem kell félni attól, hogy  az olvasó saját maga is képes gondolkodni és esetleg nem pontosan ugyanazt szűri le, mint amit mi gondolunk.

Elvégre a sokat olvasó ember annyiféle élettel, helyzettel, véleménnyel, világképpel találkozik élete során, hogy a miénk csak egy a sok közül – ha jól végeztük a dolgunkat, akkor valami újat adunk neki az írásunkkal. De a következtetést – gondolkodó emberként – neki kell levonnia.

Mi meg fogadjuk el, hogy a mi igazságunk – jóllehet számunkra fontos és minket ez hajt előre – csak egy a sok igazság közül, amik a világot alkotják.

Az írótársak véleménye:

Bartos Zsuzsa

Buglyó Gergely

Gaura Ágnes

Puska Veronika

Varga Bea (On Sai)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: