h1

Régi-új Ólomerdő

április 21, 2014

Ugyan a napokban különböző embereknek és blogokon többször is megválaszolom a kérdést, mit változtattam az Ólomerdőn, úgy érzem, egy magyarázattal itt is tartozom.

Amikor befejeztem az Üveghegyet (az öt Ólomerdő-történet közül a másodikat), nyilvánvaló volt, hogy önmagában sehol nem fogom tudni megjelentetni. Kész szerencse, hogy már dolgoztam a harmadik történeten, amellyel együtt már kitesz egy kötetet, viszont ahogy egyre jobban beleástam magamat a világba és a korábbi szereplők életébe, egyre jobban zavart az Ólomerdő eleje.

A régi kiadásban a regény ötödénél került át Emese Héterdőbe, és tündér örökségére is lényegében akkor döbbent rá. A varázslatos elemeket pedig iskolai jelenetek ellensúlyozták, lehorgonyozva Emesét a „valódi” világban. Az olvasók egy része lassúnak találta ezt az indítást, és én is úgy éreztem, nem olyan lényeges megismernünk Emese családon kívüli, normális életét – sokkal fontosabb lenne a családi szálakat megerősíteni.

Így aztán az új változatban Emese anyjának eltűnése és tündér mivolta a kezdetektől fogva tudott; és ahogy a rejtély is megváltozott, István és Emese kapcsolata kicsit kidolgozottabbá vált. Hiszen a regény későbbi jeleneteiben rajtuk múlik sok minden, és kötődésüknek egymáshoz a folytatásban is komoly szerepe lesz…

De ez csak a dramaturgiai magyarázat. A lényeg sokkal egyszerűbb: azért írtam át az Ólomerdőt, mert megtehettem. Mivel a folytatás nem jelenhetett meg a  „levegőben lógva”, várható volt, hogy újra a könyvesboltok polcaira kerül majd az első kötet. Nem bírtam volna változatlanul hagyni. Közhelyszámba megy az, hogy „egy könyv csiszolgatását sosem lehet befejezni, csak abbahagyni”. Hát akkor igazolom ezt a közhelyet.  Hét éve elengedtem az Ólomerdőt, de amikor vissza kellett térnem az elhagyott ösvényekre, megismerkednem a közben kamasszá, majd felnőtté érett Emesével, nem tudtam félretenni az időközben összegyűjtött tapasztalatot és meglátásokat a könyvről. Kellő idő múltával mind az elborzadás, mind az ájult imádat elkopik a saját művünkkel szemben, és könnyebb felfedezni mind a hibáit, mind az erényeit.

Hű akartam maradni az eredeti regényhez, és úgy gondolom, sikerült. A mostani verzió közelebb áll ahhoz a képhez, ami bennem élt az írása közben. Kevesebb a mellékvágány, erősebb a kamaradrámai jelleg (nem írok epikus, birodalmakon átívelő fantasyt, a szűk kameraállást szeretem), tisztább az esszencia. Azt mondjuk nem tudom, hét év múlva mit fogok gondolni róla (vagy a folytatásairól), de remélem, nem lesz okom változtatni rajta többet.

 

Advertisements

One comment

  1. […] Cs.: Az átdolgozásról sokszor beszéltem, mert ez nem gyakran fordul elő fantasy körökben. Az ok az, hogy megtehettem.:) Viccen kívül: […]



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: