h1

Az eladhatatlan novelláról

május 21, 2012

A 2010-es írótábor a stílusgyakorlatokról szólt, és bevallom, eddig messze ezt a feladatsort élveztem a legjobban (nem árt néha újra leporolni). Azon túl, hogy befejeztem a Fehér elefánt című novellát, belekezdtem egy másikba is, amely kezdetben csak töredékekből állt, amelyek valahogy mégis összekapcsolódtak, pedig eskü, hogy eredetileg csak játszani akartam a stílusokkal. A hazaúton aztán az egész kép összeállt – nem mondok cselekményt, mert ez nem az, sokkal inkább fintor a tükörnek, pillanatkép arról, amivel íróként, vagy épp szerkesztőként küzdök, és persze van benne sok kacsintás ki és be egyaránt.

A sok borús és depresszív novella után ezt öröm volt írni, bár vérverejtékes öröm, mert stílusokkal játszani korántsem olyan könnyű, mint amilyennek látszik, de határozottan élveztem, hogy ezúttal bármilyen elborult ötlet pironkodás nélkül megmutathatja magát – aztán hátha beépül a végeredménybe.

Ezek vagyunk mi, ez vagyok én, ez a foncsor a vidámparki elvarázsolt kastély homorú tükrein. És persze mint ilyen – tökéletesen eladhatatlan.

A magam részéről viszketést kapok az olyan novelláktól, amelyekben egy író hétköznapi vagy fantasztikus viszontagságairól van szó. Nesze nekem, most írtam egy ilyet, méghozzá olyan mérhetetlenül belterjes valamit, amiben az elrejtett poénok felét csak a szakmabeliek érthetik, sikerrel elfalazva magamat az olvasók többségétől. És mégis szerettem ezt a furcsa írást.

Akármennyire szerettem, sejtelmem sem volt, mihez kezdjek vele, egészen addig, amíg meg nem keresett Varga Bea, aki az Aranymosót igazgatja, hogy ugyan, adnék már neki valamiféle novellát, amit kitehetne az oldalra. Ezt küldtem – mert ha van olyan hely, ahol ezt megérthetik és élvezhetik mások, akkor az csakis olyan lehet, ahol szintén írók gyűlnek össze.

A Saltimus Bór és az elfeledett kéziratok ármádiája tehát mégiscsak megjelent. Hogy kinek mit ad, azt nem tudhatom; én azt tanultam belőle, hogy kísérletezni bátran lehet, és kell is játszani a nyelvvel, formákkal, megoldásokkal, mert az csak gazdagít (ha az írást minden esetben nem is, engem és az eszközeimet bizonyosan) – aztán, hogy sikerült-e megfizetni az árát, döntse el az olvasó.

Reklámok

5 hozzászólás

  1. Sajnálom, ami az Ad Astrával történt.
    Sosem voltam rajongó típus, se filmnek, sem könyvnek, még a jó áldott Fantasy stílusnak sem a rajongója (jó, zsáner). De a kiadótok, ha nem is a rajongást, de szimpátiát és valamilyen szinten kötődést is kialakított velem. Mint az élet kapujában álló fiatal(talán író), tiszteltem a kiadó céljait, hogy nem hódol be a tömegakaratnak, a pénzügyi statisztikáknak, és mertek jót és újat behozni a könyvpiacba, mégpedig abba a szeletébe, ami alig néhány olvasót számlált. Sok könyveteket megvettem, és kijelenthetem, hogy nem csak mint olvasó nem csalódtam soha, hanem mint írópalántára is hatottatok, mint a gondolataimra, mint a stílusomra. Úgyhogy köszönöm nektek, és neked, kedves Hanna. Sajnos, mostanában úgy látom, hogy teljesen háttérbe szorult a fantasy könyvek a scifikkel szemben. Jó, tudom az okokat. Nincs tábora, mint a tudományos-fantasztikumnak. Ha a nyolcvanas évekbeli Galaktikában vezetik be a Fantasyt, mint eddigi ismeretlen fogalom, hát nincsen nagy múltja. Próbáltam “fajtiszta” fantasykkal foglalkozó honlapokat keresni, mint amilyen Scifiben a Galaktika, de csak szerepjátékos oldalakat találtam. Egyszerűen az az irodalmi réteg, ami érdekelne, ami nem a heroikus fantasy vagy szerepjátékkönyv, egyszerűen nem létezik, csak elvétve találok rá, mint amilyen China Miéville, vagy a ti három fantasykönyvetek. Ezért is szúrt igazából szíven, amikor kiderült, hogy az Ad Astra leáll a színtiszta fantasztikumról. Gondolom, a fiatal íróknak kiadott pályázat is elbukott vele együtt.
    De a kesergést hagyjuk. Még egyszer köszönöm az élményeket.
    Eredetileg két részben akartam ezt kiírni, az egyiket az Ad Astra honlapjára, a személyesebb részeket e-mailen. Sajnálom, hogy ide írtam le. De nincs Fészbúúkom. És azt se tudom, hogyan hogyan lehetne e-mailt küldeni önnek.
    U.i.: Ez az eladhatatlan novella a kedvenc novellám. Utálok gépen olvasni, de ezt már kétszer is elolvastam. És szerintem, bár először gagyin hangzik, de a Fantasztikus irodalom nagyon jó magyaros elnevezés.


  2. Köszönöm, hogy írtál!
    Az Ad Astra számomra is meghatározó volt, nehéz elengedni, Abban bízom, hogy a Gabónál tudom folytatni a munkát és képviselni azt a vonalat, amit itt elkezdtem, és hogy fantasy is akad majd a sci-fi mellett… Nekem is fájóan hiányzik az epikus fantasy és a romantikus fantasy mellett az a fajta kortárs fantasy, amit például Valente, vagy Jeffrey Ford vagy Jonathan Carroll képviselnek. Néha-néha azért megjelenik egy-két ilyen könyv itthon is, és az utóbbi években talán gyakrabban.
    Annak meg külön örülök, hogy ennyire tetszett ez a furcsa novella. Néha még most is úgy érzem, hogy ezt az írást úgy “kaptam”, nehéz belegondolni, hogy én írtam valaha.
    Igyekszem a honlapot a jövőben kicsit aktívabbá tenni, sajnos, elhanyagoltam az utóbbi időben.


  3. Szia!
    Bocsánat a zavarásért, meg azért h egyáltalán itt zavarlak, de rövidebb utánanézést követően, arra a megállapításra jutottam, hogy te vagy az én emberem 🙂 Az ügyben zaklatlak, hogy írtam egy könyvet (kisregényt?) a magam szórakozására. Egyik barátomnak is elküldtem, aki szereti a sci-fi, fantasy témájú könyveket, de én arra a döntésre jutottam, hogy egy szakmabeli tekintélynek is meg kellene vizslatnia, amennyiben van rá ideje, érdekeltsége stb.. Tehát kérlek ne vedd ezt tolakodásnak, de a véleményedre lennék kíváncsi a regénnyel kapcsolatban, mint abszolút pártatlan véleményre; amennyiben úgy gondolod, hogy ez megoldható. Ha nemet mondasz, természetesen megértem és tiszteletben tartom a döntésedet, amennyiben viszont volna kedved egy teljesen hobbiból megírt könyvecskét elolvasni, kérlek tudasd, és egy részletet, vagy akár az egész könyvet valamilyen módon (email), eljuttatnám Hozzád.

    Üdvözlettel, várva válaszodra,
    Telu


  4. @Telumehtar: Köszönöm a megkeresést, viszont rendszeres túlvállalásaim következtében nem merek véleményezést bevállalni. Annyit mondhatok, hogy a kiadóhoz (Gabo) beérkező SF kéziratok mindegyikébe belenézek, de részletes értékelésre nincsen egyszerűen időm. Van viszont több olyan írókör, honlap, ahol a tagok részletesen elemzik és kritizálják egymást írásait, ott valószínűleg alaposabb véleményt és segítséget kaphatsz, régen nekem is ilyen csoportok segítettek.


  5. Nagyon szépen köszönöm a választ. Nem is jutott eszembe ez a lehetőség, de ez valóban igen jó ötlet. Köszi.

    🙂



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: