h1

Írótábor 2011

augusztus 22, 2011

A múlt héten sor került az ötödik írótáborra. Emlékszem, a legelső alkalmával, Balatonfenyvesen, a kis házban, ahol csak egy kerti csapból tudtunk vizet venni, és ahol végig esett az eső és fújt a szél a balatoni nyár dacára, még semmi konkrét programunk nem volt, csak egy írástechnikai könyv egyik fejezetét blattoltam le előadás gyanánt. A második táborban, a Velencei-tónál sütött a nap, de akkor már azért nem fürödtünk szinte egyáltalán, mert végig előadásokat hallgattunk és írástechnikai gyakorlatokat végeztünk. Utána jött Gödöllő, tavaly Óbánya – most pedig Csagéknál vendégeskedtünk  Dedrádszéplakon.

Tavaly már sokat írtam arról, miért tesz jót egy ilyen majdnem egy hetes, intenzív tábor az íróknak. Idén az utazással több idő elment, cserébe viszont csodálatos tájakat láthattunk. Jó lett volna két hetet eltölteni Erdélyben, kirándulásokkal váltogatni az írással töltött napokat; így is sikerült eljutnunk a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. Talán, ha ott töltjük a tábort, sokkal több természetközeli fantasy született volna…

Idén ismét az írástechnika egy kis szeletére koncentráltunk: a kisregényekre. Kész szinopszissal vagy vázlattal kellett érkezni, és bár ez nem mindenkinél teljesült (volt, aki már félig kész regénnyel érkezett), mire az átbeszélésükkel végeztünk,  összeálltak a hiányzó sztorik is. A tábor során próbáltuk kirajzolni a főbb pontokat, amelyeket összekötve kirajzolódhat a történet, így ha nem is kész kisregénnyel, de egy határozott tervvel és sok, elkészült jelenettel gazdagabban térhettünk haza. Nagyszerű volt hallgatni a részleteket, amelyek olyannyira különböztek egymástól: a szépirodalmi road-kisregény után mágia-maffiás történet következett, aztán sci-fi, néhány különös alapokra helyezett fantasy, iszlám punk és még M.A.G.U.S. is. Remélem, elkészülnek majd, mert nagyon szívesen olvasnám őket: különösen Moskát Anita (Charon) regényére, Csuszner Ferencz (Csag) vonatos kisregényére és vendégünk, Fehér László (Marvin) novellájára vagyok kíváncsi, azok már egy-két részlettel megfogtak, de a többit is várom. Azt nem értem, ha ilyenkor ennyi jó ötlet, stilisztikai finomság és energia képes egy helyre összpontosulni, hogy nem születik több mű…?

Annyira különbözünk egymástól, ami a stílusunkat, írói módszereinket illeti (Botondén még mindig nem bírom túltenni magam, annyira felfoghatatlan a számomra, pedig látom, hogy működik), és mégis: annyira egyformák vagyunk az írás iránti elkötelezettségben. Minden évben úgy megyünk a táborba, hogy tizenkét hónapon át csak erre várunk, és amikor hazaérünk, már rögtön a következőre vágynánk.

Nekem írás szempontjából nagy siker volt a tábor: nemcsak letisztult végre a keresztem, az Ólomerdő folytatása, de a másfeledik kötetből 47K, közel a fele el is készült. Ha kitart a lendület, még az ősszel be is fejezem. Kéne még egy hét, amit tisztán az írásra fordíthatok.

És persze kéne még jó sok nap, amit más írókkal együtt tölthetek – nem csupán írva, de beszélgetve, kirándulva, sörözve, patakon átkelve, bolondozva és főzve.  Most pedig, hogy vége, lélekben hanyatt vetem magam a fűbe, és azt mondom: „Fiúk-lányok, ez remek volt!”

Reklámok

One comment

  1. […] került bele, az Egy csepp málna pedig immár finnül is olvasható a Spin magazinban. A nyári írótáborban ugyanakkor végre belekezdtem az Ólomerdő kisregény-folytatásába, és most már csak a […]



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: