h1

Egypercesekről

február 2, 2011

Megelőzvén a firtatást, amikor feltűnik másnak is, hogy a 2011-es Zsoldos Péter-díjra jelölt novellák között nem szerepel a tavaly augusztusi Galaktikában megjelent Tükörország, búcsúzz el!, gondoltam, írok a visszavonás okáról, aztán rájöttem, hogy ez a téma messzire vezet és nem csak a díj viszonylatában érdekes.

A novellát eredetileg a Rostnak szántam, és kimondhatatlanul boldog voltam, hogy sikerült 4K körül tartanom. Azt hittem, végre megírtam életem első egypercesét (flash fiction). Pedig tévedtem. Az írótábori gyakorlatok majdnem mind azok voltak (mint itt, itt és itt), mivel nagyon nehezen tudom megállni, hogy ne kerekítsem le akár a legrövidebb jelenetet vagy gyakorlatot is. Azokat azonban sosem tekintettem novelláknak, elvégre nem volt bennük kibontva sem jellem, sem szituáció, sem történet.

Ez a lényeges különbség novella és egyperces között. Mivel utóbbi is egyfajta novella, természetesen mind szereplő(ke)t, mind történetet, mind helyszínt és persze lezárást is tartalmaz, viszont rendkívül sűrített formában.  Az egyperces egyetlen hatásos felvillanás, amely – ha jól művelik – beleéget az olvasóba egy hangulatot, gondolatot vagy érzést, vagy alaposan meglepi. Ha viszont egy egypercest elront az írója, abból csak halvány pukkanás lesz. Nem véletlen, hogy nem könnyű jól megírni (engem például a hideg ráz az egypercesnek álcázott idétlen viccektől).

Az egypercesek gyakran támaszkodnak allúziókra, amikor egy olvasó által ismert történetre, háttérre vagy szereplőre visszautalva megspórolják annak bemutatását. A novella fele lényegében az olvasó fejében létezik, ő maga tölti ki az üres helyeket a jól megválasztott, irányító szavak segítségével, sokszor maga is szereplővé válik (egypercesek között jóval több az E/2, mint a hosszabb novelláknál).

Az egyperces végig az információk és az akciók között egyensúlyoz, hogy  az utolsó mondattal kiváltsa az olvasóból azt a hatást, amire az egész írás felépül és ami felé elkerülhetetlenül halad. Vannak olyan egypercesek, amelyek inkább intellektuális meglepetésre hajtanak, és vannak, amelyek érzelemben és hangulatban sűrűek. Általában erősen építenek egy erős képre, amely gondolatot és érzelmet is képes szimbólumként közvetíteni és megragadni.

Minden szónak helye van, mindegyik hozzátesz valamit a háttérhez, a történésekhez, az olvasó érzelmi bevonásához. Az utolsó mondat pedig kiüti.

A „hagyományos” novellákkal azonban bajosan lehetne összevetni őket. Ugyanúgy céljuk az olvasó megváltoztatása, a hatás kiváltása, az elgondolkodtatás vagy érzelmi reakció, de felvillantott témákat és szereplőket nem lehet összemérni a kifejtett és részletről részletre kibontott írásokkal. Máshogy működnek, ami az egyiknél erény, az a másiknál nem az. Az egyikbe belefér a főszereplő jellemének megváltozása és a folyamatok bemutatása, a másiknál már fölöslegesen duzzasztaná az írást és gyengítené a hatást. Az egypercesben nem az a lényeg, ki a karakter, mint ember, ő csupán eszköz a hatás kiváltásához. Gondosan ki vannak mérve a mondatok, az in medias res kezdés szinte elkerülhetetlen.

Az egyperces más kategória.

Mindezek alapján teljesen fölöslegesnek tartottam az egypercesemet összevetni a hagyományos novellákkal. Nem emlékszem, hogy valaha is egyperces nyert volna Zsoldost, és ez nem véletlen – egyszerűen nem illik bele a kategóriába. Mindazonáltal ez a magán- (bár szakmailag is alátámasztható) véleményem (én a kisregény határait sem ott húznám meg, ahol most meg vannak húzva), és senki más számára nem kell kötelezőnek lennie.

Ha már egypercesek, (igaz, angolul, de) az SFmagon már két magyar egyperces is olvasható, a Shaman’s Christmas Körmendi Ágnestől és a Pixhell Juhász Viktortól, mindkettő az érzelmekre ható fajta, egy jobb- és egy balhorog. Enjoy!

Advertisements

5 hozzászólás

  1. :elpirul: köszönöm :ugri:


  2. Ide reklámozom, mert olyan mintha valamennyire ide illene: http://zergebeka.wordpress.com/2011/02/20/tizenegy-jotanacs-egypercesszerzok-szamara/


  3. Köszi, ez nagyon tetszett! 🙂


  4. a Zsoldos díjról,

    egy pályatárs mondta, hogy ha az ember SF-t ír, akkor azt kockáztatja, hogy Zsoldos díjra jelölik.
    Igaza volt, akkor is.

    cels.


  5. Sőt, még akár meg is nyerheti. 🙂



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: