h1

2010 könyvekben és írásokban

január 3, 2011

Először is boldog új évet kívánok minden olvasónak! Másodszor kicsit késve bár, de számot szeretnék adni a 2010-ben olvasott könyvekről és arról, mit írtam. Előbbi valószínűleg érdekesebb lesz, már csak a lista hosszúsága okán is.

Körülbelül ugyanannyi (73) könyvet olvastam el 2010-ben, mint 2009-ben (67) , ami nem rossz, bár messze elmarad az előző évektől. Itthon főleg a kislányommal foglalkoztam, utazásból pedig jóval kevesebb akadt (BKV-s olvasó vagyok), így főleg lefekvés előtt csíptem le néhány félórát, vagy várótermekben olvasgattam. De a könyveknek nehéz ellenállni, így történhetett, hogy rendszeresen fél kézzel paníroztam, míg a másikban tartottam az aktuális olvasmányt.

A gyerekkönyvekről és újraolvasásokról most nem ejtenék sok szót (előbbieket nem is számoltam bele az olvasmányokba), talán csak Sven Nordqvist Hová tűnt a testvérem? című képeskönyvét emelném ki. Ezt Johanna kapta karácsonyra Kira „tündérkeresztanyától”, és azóta sem tudunk betelni vele: minden oldalon ezernyi izgalmas, meséket fakasztó részlet. Pazar könyv, főleg hogy minden alkalommal más történetet lehet kanyarítani a rajzok köré. A másik nagy élmény két újraolvasás: Edith Nesbittől Az elvarázsolt kastély és a The Railway Children, mindkettő jó humorú és sokrétű gyerekkönyv, Nesbit pedig a legjobb viktoriánus gyerekkönyvírók egyike (sajnos magyarul elenyészően kevés könyve jelent meg).

Szokás szerint a munkával is együtt járt az olvasás, ezért például újraolvashattam néhány Pratchett-regényt és megjelenés előtt betekinthettem pár MAGUS-könyvbe. Terry Pratchett még mindig zseniális, ahogy azt a Nation is mutatja: idén elég erős ifjúsági könyveket olvastam, de ezek közül is kiemelkedett a hajótörött kisasszony és a cunamiban törzsét vesztett bennszülött fiú története, egyúttal jól érzékelhető a változás, ami a szerzőt az egyre komolyabb témák felé sodorja. Pratchett egyik legjobbja.

Ha már ifjúsági könyvek: Suzanne Collins Az Éhezők Viadala remek olvasmány volt, az SFmagon bővebben írtam róla. Jostein Gardner A narancsos lány című könyve ugyan nem ér fel a Sofie világához, de kellemes olvasmány volt, Michael Ende Momója pedig olyan regény, amit pár évente újra kell olvasni, annyira jó. Nnedi Okorafor Zahrah the Windseeker-je egyedi, afrikai gyökerekig visszanyúló sci-fantasy egy repülő lányról és egy különös szörnyekkel teli őserdőről. Ifjúsági könyvek közé sorolnám Trinh Quang Thanhtól A patamcsui kolostor titkait (inkább érdekes, mint jó) és egyik barátnőm regényét, amit élmény volt olvasni, annyira elütött a többi fantasytől, már csak pozitív kisugárzása miatt is. Végül a legellentmondásosabb könyvélményem Jay Asher Thirteen Reasons Why című könyve volt, amely ugyan remekül van megírva, de a főszereplő öngyilkosságát és az ahhoz vezető út ábrázolását egyoldalúnak és megtévesztőnek találtam, kifogásaimat  Molyon fogalmaztam meg.

Az idei év sem múlhatott el epikus fantasyk nélkül – kezdem a csalódással. Nekifutottam Steven Erikson sorozatának, de az első kötet felénél kifordult a kezemből. A szereplők nem fogtak meg, a szupertápos szörnyek és mágikus csaták meg nem kötöttek le. Állítólag később jobb lesz, ezért nem tettem le róla teljesen, de immár nem az első helyen áll az elolvasandók listáján. (Ez kissé furcsa helyzetet eredményez, mivel Erikson verseit én fordítom a magyar kiadáshoz…)

2010 Robin Hobb éve volt, mert nemcsak a Tawny Man trilógiát olvastam el, de a Soldier Son trilógiát is, ezután a Dragon Keeper jött, ami ismét az orgyilkos-ciklus világában játszódik. Hobb továbbra is kegyetlenül kínozza a szereplőit, történetük pedig elválaszthatatlan a világ mágikus törvényeinek megismerésétől. Az epikus fantasy nagyasszonyának magyar kiadása kissé lassan halad, de előbb-utóbb ezekre is sor kerül.

Joe Abercrombie-tól már megjelent A penge maga (olvassátok, nagyon jó), én 2010-ben ennek harmadik kötetét, a Last Argument of Kings-et és az ugyanezen a világon játszódó Best Served Coldot fogyasztottam el, amely egy vérbosszú története sötét és aljas szereplőkkel és váratlan fordulatokkal. Nem fantasy, de az epikus fantasy hagyományai szerint építkezik David Gemmell Trójája, amely lebilincselő olvasmány (mint minden Gemmell), szokás szerint remek fordításban.

Sci-fik terén belehúztam kicsit: Az Apex Book of World SF-fel kezdtem, majd folytattam a német író, Andreas Eschbach Hajszőnyegszövőkjével (ezt angolul olvastam, mert amikor megrendeltem, még nem tudtam a készülő magyar kiadásról). Nagyszerű sci-fi mese, ahol a különálló történetekből lassan kibomlik egy valóban galaktikus büntetés háttere. László Zoltán Nulla pontja méltó folytatása volt a Nagaténak, még ha a tempó számomra néha bicsaklott is.  Kate Wilhelmtől a Where Late the Sweet Birds Sang békebeli, de még mai szemmel olvasva is érdekes sci-fi egy posztapokaliptikus világban a klónzásról. Trenka Csaba Gábor Egyenlítői Magyar Afrikája közben végig vártam, hogy mihez kezd a jól megrajzolt főszereplővel és háttérvilággal a szerző, de végül epizódok laza láncolatába fulladt a könyv, és bár hangulata mindvégig fogva tartott, végül csalódottan tettem le: a nőtől nőig vezető sztori végül nem lyukadt ki sehová. Ted Chiang novelláskötete, a Story of Your Life and Others vegyes benyomást keltett bennem – bár mindegyik novella kiválóan volt megírva, mégsem mindegyik érintett meg, a címadó írás és a matematikusnő története viszont emlékezetes élmény volt. A sci-fi szekció aranyérmese 2010-ben kétségtelenül Hannu Rajaniemi The Quantum Thiefje volt a gáláns tolvajjal, a bizarr jövővel és a tudományos ötletek sziporkázó gyűjteményével.

Margaret Atwood tiltakozni szokott az ellen, hogy a sci-fi írók közé sorolják be, de Oryx and Crake című duplafenekű teremtésmítoszát bajosan lehetne egyébnek nevezni. Cormac McCarthy Az útja megrázó volt a maga reménytelenségében, és nála nem lépett új emberiség a régi helyébe. Kurt Vonnegut Slaugherhouse 5 című, nagyszerű klasszikusát régóta kerülgettem, de megérte most elővenni, és bár teljesen más volt, a Börtöntöltelék is tetszett. Elizabeth Moon idén kicsit kihúzta a gyufát iszlám-ellenes nyilatkozatával, de a Speed of Dark ettől függetlenül egy ragyogó regény az autizmusról. Raana Raas 2010-ben a végére ért a Csodaidők-sorozatnak, a Hazatérők ugyan lezárta a történetet, engem mégsem győzött meg teljesen. Mindezzel együtt a CsI az utóbbi évek legjobb magyar sci-fi történetei között van.

A tényirodalom területéről csekély mértékben bár, de szemezgettem, Kosztolányi Nyelv és lélek című gyűjteménye nagyon jó gondolatokat tartalmaz, érdemes elolvasni, Ursula K. Le Guin Steering the Craft című könyve pedig a 2010-es írótábor írástechnikai anyagát szolgáltatta stílusgyakorlataival, amelyeket érdemes újra meg újra megcsinálni. Michio Kaku 2009-ben olvasott könyvétől (amely azóta magyarul is megjelent, A lehetetlen fizikája címmel) vérszemet kaptam, és némi küzdelem árán, de legyűrtem a Hiperteret és a Párhuzamos univerzumokat. Nagyon jó tudománynépszerűsítő könyvek a húrelméletről, ajánlom mindkettőt.

2010-ben kevesebb drámát olvastam a szokottnál (bár 2009-hez képest többet játszottam). A Mai finn drámák című kötet inkább érdekes volt, mint jó, egyedül a Tisztogatás ragadott meg (amely egyébként Sofi Oksanen azonos című regényéből készült). Rolf Hochhuth A helytartója kemény vádirat a Vatikán holokausztban játszott szerepéről. Kicsit hosszúnak éreztem, de voltak benne kiemelkedő jelenetek. Végül elolvastam David Mamet-től a Theatre-t, amely a rendező-író hitvallását tartalmazza a színházról, a rendezésről, a Sztaniszlavszkij-módszerről és a nézőközönségről. Nagyon jó tanácsok és meglátások voltak benne, még ha nem is értek minden sarkos kijelentésével egyet.

És ha már színház: elolvastam Somerset Maugham Színházát, amelyből a Csodálatos Júliát forgatták, valamint Az ördög sarkantyúját, amely lényegében Gauguin életét meséli el egy fiktív festő életén keresztül. Szabó Magda Az őz című regénye lassan bomlik ki és nagyon mélyre talál, Passuth László Esőisten siratja Mexikót című könyvét viszont félbehagytam, mert bár szépen volt megírva, panoptikumnak tetszett az egész. Alice Munro Asszonyok, lányok élete viszont nagyon is élő, sokrétű szereplőket mozgat, tetszett.  Joanne Harris az Urak és játékosok-ban végig képes volt az oromnál fogva vezetni, angol eredetiben ez még bravúrosabb lehetett. Yann Martel novelláskötetét olvasva (A helsinki Roccamatio család a tények tükrében) végig a Pi élete varázsát kerestem, de anélkül is jó olvasmány volt, még ha nem is egészen az, amire számítottam. Audrey Niffeger Her Fearful Symmetry-je (magyarul A Highgate temető ikrei néven jelent meg) nagyon tetszett a sérült szereplőivel és a tabukat döntögető végkifejlettel. A legjobb szépirodalmi mű 2010-ben viszont kétségtelenül Dragomán György A fehér királya volt számomra: egy gyerek szemén keresztül ábrázolva, egy gyerek számára fontos problémák (bandaháború, iskolai rivalizálás, verseny) mögé rejtve éles és kíméletlen társadalom rajzolódott ki. Minden egyes története gyöngyszem, a lezárás pedig szívbemarkoló.

Összesen két krimit olvastam, de legalább a krémjéből: Baráth Katalin A fekete zongorája a krimiszálon túl is megfogott, szívesen olvasnék még további regényeket tőle. Leonie Swann Three Bags Full-ja pedig szórakoztató történet az ír birkanyájról, amelyik megpróbálja kinyomozni, ki ölte meg a pásztort. A legjobbak a szinte már pratchetti, humorba ágyazott bölcsességsziporkák voltak.

Egyéb fantasyt is olvastam, nem csak epikusat, kezdve M. Rickert novelláskötetével (Map of Dreams), és a Folk of the Air (Peter S. Beagle) újraolvasásával, amely egy Farrell-regény. Beagle-től megjelent a Return is, ez A fogadós énekének világára visz vissza. Tapsitól kölcsönkaptam a magyar származású Steven Brust regényét a The Sun, the Moon and Stars-t, amely egy magyar népmese köré strukturálja egy festő küzdelmét a művészettel. A Paper Cities antológiáról nincsen maradéktalanul pozitív véleményem: nagyon sok benne a remek írás, viszont volt néhány, amin egész egyszerűen nem bírtam átrágni magam, annyira untatott (ideértve Hal Duncan James Joyce-i prózáját). Jay Lake-től a Trial of Flowers szintén megpróbáltatás volt, elsősorban a benne foglalt borzalmak miatt.  A Palimpsest Catherynne M. Valentétől gyönyörű volt, de el is keserített: álombéi város, halott testvér, aki ott feltámad, négy álmodó a világ különböző pontján… Kísérteties. Kelly Link új novelláskötete (Pretty Monsters) viszont elejétől végéig elvarázsolt, még a már ismert novellákat is élvezet volt újraolvasni, az újabbak pedig a szerző új oldalát mutatták be (Kelly Link fantasyt ír varázslókról!). Geoff Ryman a The King’s Last Song című regényében pedig ismét nagyszerűt alkotott. Gaál Viktor Archéja inkább érdekes volt, de a második kötet (amit még csak most olvasok) határozottan jobb az elsőnél, ez köszönhető talán a kettő között eltelt öt évnek is. Csernák András A bíró című kötete jó, enyhe fantasztikus beütésű novellákat tartalmaz, és magyarok közül Dragomán mellett Darvasi László Virágzabálókja nyűgözött le teljesen.

A felsoroltak közül jó pár könyvről lesz majd ismertető az SFmagon. Visszanézve 2010-ben jobbára jó könyveket olvastam, igazán egyiket sem bántam meg, és ezúttal nem is tudom öt könyvre leszűkíteni az ajánlottak listáját.

Én ezeket szerettem a legjobban:

  • Darvasi László: Virágzabálók
  • Dragomán György: A fehér király
  • Kelly Link: Pretty Monsters
  • Hannu Rajaniemi: The Quantum Thief
  • Geoff Ryman: The King’s Last Song
  • Terry Pratchett: Nation
  • Audrey Niffeger: Her Fearful Symmetry
  • Margaret Atwood: Oryx and Crake
  • Kurt Vonnegut: Slaughterhouse 5
  • Robin Hobb: Tawny Man trilógia

Az olvasmányok után pedig jöjjön a rövid lista arról, mit írtam 2010-ben: két novellát fejeztem be, többet elkezdtem, és kicsit haladtam a Spéttel is. Ez elég sovány, nem is vagyok büszke rá, remélem, 2011 már eredményesebb lesz.

Megjelenések terén sem sokkal jobb a helyzet. Az Egy csepp málna megjelent csehül és észtül, az Éjfél után, hajnal előtt Az év novellái 2010-es kötetben, a Tükörország, búcsúzz el az augusztusi Galaktikában és a Nyulak az Expanded Horizonsban. Ezenkívül egy sor novellám vár külföldi megjelenésre.

Tartottam egy előadást az angolszász sci-fi írónőkről, egyet a fantasztikus novellák írásáról, egyet a világkidolgozásról, egyet a novellaírásról a HungaroConon, adtam egy interjút, kétszer zsűriztem és részt vettem a 2010-es Delta Műhely írótáborban.

Ezenkívül a Város két fül között című regényem kikerült a netre epub és prc formátumban is, ingyen, és felállítottam egy becsületkasszát.

Koordinátori munkát vállaltam a The Portalnál és 2010-ben elindult az SFmag, amely az egyik legjobb dolog, ami ebben az évben történt velem.

Hogy milyen lesz a 2011, az meg csak rajtam múlik.

 

 

Advertisements

13 hozzászólás

  1. Huhh, nem semmi lista… a Trial of Flowers már egy ideje rajta van a beszerzendő listámon, de ott nem ő a legrégebbi tag, a Way of Kingsszel került fel rá egyidőben, kábé ekkor tudtam meg, hogy a Mainspring írója ilyet is írt.
    Szerintem a külföldi kiadás terén tavaly is szép eredményeket értél el, viszont a blogomon most látom, hogy az Ólomerdő legutóbb egy éve frissült (szomorúan csóválja a fejét). A külföldiekhez mindenképpen gratula jár, csak így tovább, és hajrá az Ólomerdő angol nyelven történő kiadatásához! Én amúgy “fantasy fronton” még a Nagaténak szavazok/szavaznék bizalmat angol kiadatásra, meg az Éj Trilógiájának, amelyen ott van a lenyomata a rendszerváltás utáni fantasy/SF-szellemiségnek (meg Burroughs-módra jó ponyva)… tényleg, ha van rá igény, akkor majd ezekről írnék is angol nyelvű ismertetőket a SFmagra, csak előbb a beígérteket teljesítsem (az egyik már megvan, csak pofozni kell rajta).


  2. Az Ólomerdő folytatását sem felejtettem el, ígérem, azzal is fogok foglalkozni! 🙂 Bár a blogjára már csak akkor írok, ha jókora darab elkészül belőle.


  3. Huhh pont most olvastam el év végén én is az Asher könyvet, miután beszámoltam róla megnéztem Te mit írtál és kb. ugyanazt éreztük.


  4. Pont most olvastam el a kritikádat róla, és nagyokat bólogattam közben.


  5. Hú, jó könyveket olvastál. De azért egy-kettő helyett írj jövőre.


  6. Azon leszek. 🙂


  7. 73 könyv, atyaúristen! nem is értem miért szabadkozol, én jó ha 10-et elolvastam idén (MÁV-os olvasó vagyok :D)

    és BÚÉK!


  8. Az heti 1,4 könyv. Nem semmi.

    Egyébként veled nincs olyan, hogy úgy érzed néha, hogy nem adod meg egy könyvnek a kellő időt, hogy teljesen kibontakozhasson benned?

    Mert én mostanában azon kaptam magam, hogy nem élvezem ki igazán a könyveket, úgyhogy kicsit lassítottam, és inkább tovább ízlelgetem őket. Persze így meg kapásból felgyülemlett egy rakás könyv, amiket már nagyon szeretnék elolvasni, szóval nehéz helyzet:D


  9. Na jó, lehet, hogy ez tényleg sok. 🙂

    Miklós: Mindig is elég jó tempóban olvastam, de azért velem is előfordul, hogy megállok, visszaolvasok, ha különösen jó gondolatot vagy szép képet találok. De ha jó a könyv – és szerencsére most már egyre jobb érzékkel találom meg azokat, amik valószínűleg végig lekötnek -, akkor nem tudom nem olvasni, tudnom kell, mi van a következő oldalon… Inkább a két könyv közötti ülepedési idő rövid.
    A kiemelkedő könyvek azért még így is hosszú időre megragadnak bennem, amelyik pedig annyira tetszett, azt akár újra is olvasom, hogy még mélyebbre bevésődjön.
    Én nem tudom, hogy bírod megállni, hogy ne siess a következő klassz olvasmányhoz. 🙂 Én abbahagyni nem bírom. 😀


  10. Jó neked, Hanna! 🙂 Tavaly nagyjából én is ekörül olvastam, de érdekes lenne összeállítanom egy listát azokról a könyvekről, amik 2010-ben pár tucat, vagy max száz oldal után kibuktam a kezemből. Sajnos még nem elég kifinomult az érzékem hozzá, hogy csak jó könyvet pakoljak a kosaramba 🙂
    Pedig mindig megesküszöm magamnak, hogy bármilyen rossz is egy könyv, végigolvasom, mert “könyvet nem hagyunk félbe”, de folyton rácáfolok magamra sajnos 🙂


  11. Néha én is mellényúlok, de most már szerencsére nem érzem azt, hogy muszáj elolvasnom, ami nem tetszik. Annyi más, jobb könyv van! 🙂


  12. Hello

    Nagyon tetszett nekem is a Trial of Flowers. Egy ideje olvasgatom már a bloggodat. Mikor lesz a következő postod?


  13. @Boti Mivel ide főleg az írásaimmal kapcsolatos híreket teszem, elég ritkán van új bejegyzés (bár ma pont volt), viszont az SFmagon (http://sfmag.hu/) addig is jelennek meg könyvismertetőim.



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: