Becsületkassza

Emlékszem, olyan tizenhét éve, amikor Münchenben jártam, megdöbbentett, hogy az utcán újságos dobozok álltak újságárus nélkül, amelyekből bárki vehetett. Aki akart, bedobta az aprót egy perselybe – aki meg nem akart, az fizetés nélkül távozott. Akkor nem gondoltam volna, hogy ez működőképes lehet, hogy megérheti így újságot kiadni. Azt hiszem, akkoriban nem voltam valami jó véleménnyel az emberek becsületéről.

Miért jutott ez eszembe?

Írónak (ugye) pénzről nem illik beszélnie – az író foglalkozzon azzal, hogy minél őszintébben megírja a benne lakozó történeteket, és ezért fizetsége az olvasók elégedettsége lesz. Ne szóljon honoráriumról, kisebb-nagyobb összegekről, ne rángassa le a banalitásba a művészetét azzal, hogy árcédulát biggyeszt rá.

Másfelől az író is ember és ennie, laknia, ruházkodnia kell. Mivel írásból nemigen lehet megélni, munkát vállal; és nagyon szomorú az, amikor döntenie kell, hogy inkább túlórázik vagy ír. Nálam két oka van, hogy nem írásból élek meg: az egyik, hogy úgy érzem, kevesebb lenne az életem a munkámból fakadó élmények, ismeretségek, kapcsolatok nélkül. A másik ok, hogy egy regényt, de akár egy novellát megírni jóval tovább tart annál, hogy az ideális esetben érte kapott honoráriumból kijöjjön akár egy szerény óradíj.

Ennek ellenére elég sok írásom online olvasható vagy elektronikus formátumban letölthető (a jövőben szeretném többféle formátumban is feltenni ezeket). Ezek egy részét én magam tettem közzé, a listájuk a bibliográfiában megtalálható. Más részük olvasók által beszkennelt és digitalizált kalózverzió, amelynek terjedésére nem vagyok hatással.

Nem szeretnék belemenni abba, mit jelent egy írónak, ha az emberek nem megveszik a könyvét a boltban, hanem letöltik valahonnan – itt és most az az oldala a fontos, hogy mások elolvasták, és talán tetszett is nekik. Van, aki aztán megveszi a könyvet, én pedig pénzt kapok érte. Másnak azonban nincs szüksége már rá, hiszen kiolvasta.

Ez az írás nem azoknak szól, akik megvették bármelyik könyvemet. Azoknak szól, akik nem, azonban elolvasták.

Azt gondolom, hogy bár nem mindenki akarja tetszését a papírkönyv megvásárlásával kifejezni, a kölcsönkérők, letöltők, online olvasók egy része hajlandó lenne honorálni, hogy írtam egy regényt, ők pedig elolvashatták. Nekik szeretnék lehetőséget adni a becsületkassza felállításával.

Nem számít, kalóz vagy-e, vagy kölcsönkérted a könyveket a barátodtól, netán elolvastad valamelyik netre feltöltött írást – ha úgy érzed, megvennéd az olvasás élményét, vagy megjutalmaznál azért, amit nyújtanom sikerült, kattints!*

Nem kötelező, nem várom el. Ha sikerült örömet szereznem valamelyik írásommal, és egyszerűen csak ajánlod valaki másnak, már azért is hálás vagyok.

Örülnék annak is, ha a kalózkönyvtárak feltennék ezt a hivatkozást a könyveim mellé. Hátha valaki bedobna némi aprót abba a perselybe.

Köszönöm!

Ui: A becsületkasszához természetesen tartalom is jár: az első regényem letölthető a MEK-ről vagy innen, a honlapomról.

*A link egy freeblog oldalra visz – sajnos a WordPress nem engedi a Paypal gombok beágyazását.