h1

Becsületkassza

augusztus 6, 2010

Emlékszem, olyan tizenhét éve, amikor Münchenben jártam, megdöbbentett, hogy az utcán újságos dobozok álltak újságárus nélkül, amelyekből bárki vehetett. Aki akart, bedobta az aprót egy perselybe – aki meg nem akart, az fizetés nélkül távozott. Akkor nem gondoltam volna, hogy ez működőképes lehet, hogy megérheti így újságot kiadni. Azt hiszem, akkoriban nem voltam valami jó véleménnyel az emberek becsületéről.

Miért jutott ez eszembe?

Írónak (ugye) pénzről nem illik beszélnie – az író foglalkozzon azzal, hogy minél őszintébben megírja a benne lakozó történeteket, és ezért fizetsége az olvasók elégedettsége lesz. Ne szóljon honoráriumról, kisebb-nagyobb összegekről, ne rángassa le a banalitásba a művészetét azzal, hogy árcédulát biggyeszt rá.

Másfelől az író is ember és ennie, laknia, ruházkodnia kell. Mivel írásból nemigen lehet megélni, munkát vállal; és nagyon szomorú az, amikor döntenie kell, hogy inkább túlórázik vagy ír. Nálam két oka van, hogy nem írásból élek meg: az egyik, hogy úgy érzem, kevesebb lenne az életem a munkámból fakadó élmények, ismeretségek, kapcsolatok nélkül. A másik ok, hogy egy regényt, de akár egy novellát megírni jóval tovább tart annál, hogy az ideális esetben érte kapott honoráriumból kijöjjön akár egy szerény óradíj.

Ennek ellenére elég sok írásom online olvasható vagy elektronikus formátumban letölthető (a jövőben szeretném többféle formátumban is feltenni ezeket). Ezek egy részét én magam tettem közzé, a listájuk a bibliográfiában megtalálható. Más részük olvasók által beszkennelt és digitalizált kalózverzió, amelynek terjedésére nem vagyok hatással.

Nem szeretnék belemenni abba, mit jelent egy írónak, ha az emberek nem megveszik a könyvét a boltban, hanem letöltik valahonnan – itt és most az az oldala a fontos, hogy mások elolvasták, és talán tetszett is nekik. Van, aki aztán megveszi a könyvet, én pedig pénzt kapok érte. Másnak azonban nincs szüksége már rá, hiszen kiolvasta.

Ez az írás nem azoknak szól, akik megvették bármelyik könyvemet. Azoknak szól, akik nem, azonban elolvasták.

Azt gondolom, hogy bár nem mindenki akarja tetszését a papírkönyv megvásárlásával kifejezni, a kölcsönkérők, letöltők, online olvasók egy része hajlandó lenne honorálni, hogy írtam egy regényt, ők pedig elolvashatták. Nekik szeretnék lehetőséget adni a becsületkassza felállításával.

Nem számít, kalóz vagy-e, vagy kölcsönkérted a könyveket a barátodtól, netán elolvastad valamelyik netre feltöltött írást – ha úgy érzed, megvennéd az olvasás élményét, vagy megjutalmaznál azért, amit nyújtanom sikerült, kattints!*

Nem kötelező, nem várom el. Ha sikerült örömet szereznem valamelyik írásommal, és egyszerűen csak ajánlod valaki másnak, már azért is hálás vagyok.

Örülnék annak is, ha a kalózkönyvtárak feltennék ezt a hivatkozást a könyveim mellé. Hátha valaki bedobna némi aprót abba a perselybe.

Köszönöm!

Ui: A becsületkasszához természetesen tartalom is jár: az első regényem letölthető a MEK-ről vagy innen, a honlapomról.

*A link egy freeblog oldalra visz – sajnos a WordPress nem engedi a Paypal gombok beágyazását.

Reklámok

7 hozzászólás

  1. becsület? ez a fogalom talán Japánban létezik még, szerintem kicsiny országunkban úgy működik a dolog, hogy mindenki bűnösnek gondoltatik amíg nem tisztázza saját magát

    például miért feltételezik, hogy nincs bérletem a metrón, és miért kell ezt bebizonyítanom napjában 10* mert úgy gondolják csalsz,

    miért vannak tükrök, fém detektorok, és miért les sunyin a biztonsági őr ma már a legkisebb boltban is, – mert úgy gondolják lopsz

    ugyan hol van itt becsület?


  2. Direkt nem akartam belemenni abba, hogy bűnös-e a letöltő vagy sem, és szerintem ne is kezdjünk ilyen vitába.
    Becsület és jóindulat pedig – szerencsére – itthon is létezik. 🙂


  3. na ha érdekel, akkor elmesélem neked, hogy valójában a szerzői jogojat hogyan is kellene kezelni. zenész oldalon ugye szintén ez a helyzet… csak akkor vasárnap ne rohanjatok el moziba.


  4. Gonosz leszek. Ha már becsületkassza, akár fordítva is működhetne: ha a kiadó rossz könyvet ad az olvasó kezébe, akkor részben vagy egészben kifizethetné az árát.


  5. Marcus: Elfelejted, hogy a kiadó egyszer már nagyon is megfizette a döntése árát, amikor kifizette az írót, szerkesztőt, korrektort, lektor, borítófestőt, nyomdát, reklámot…


  6. Ezen már én is gondolkoztam, hogy hasznos lenne egy ilyen kassza, akár a szerzők, akár a kiadók oldalán. Nem csak a kalózkodás miatt, hanem azért is, hogy a rajongók kifejezhessék a ragaszkodásukat, és pl. lehetne forintokat dobálni a közösbe, hogy jöjjenek a folytatások.


  7. Marcus: a mai világban húszféle módja van annak, hogy elpasszold a Neked nem tetsző könyveket és pénzt is kapj érte: eladod egy barátodnak, felteszed a vaterára/e-bayre, beviszed az antikváriumba, vagy ha környezettudatos akarsz lenni és nem akarsz senkit büntetni a művel, akkor a méhbe. 🙂



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: