h1

Az első

május 10, 2010

Öt éve jelent meg az első regényem, a Város két fül között. Valójában persze nem ez volt az első regény, amit megírtam – kartondoboz őrzi a korábbi nekifutásokat. Némelyiket befejeztem, másokat félbe, háromnegyedébe hagytam, amikor ráébredtem: nem tudom vállalhatóan megírni őket. Nem állok készen rájuk. Akadt közöttük fantasy, de posztmodern is, amelyben szimbólumrendszerre bontottam volna le egy évemet, hogy aztán egy szürreális városban építsem újjá. Az a regény elszállt – akkoriban még nem volt saját számítógépem, és floppylemezen rejtegettem az írásaimat; kellemetlen meglepetés volt, amikor a sok rámentés eredményeképpen tönkrement, és én egy-két mondatos és wingdinges fájlokban kaptam vissza a művemet. Másodszor már nem futottam neki, de félretettem a várost, átalakítottam, Changeling-mesébe szőttem (igen, szerepjátékoztam), aztán ismét elzártam mélyre, és szinte meg is feledkeztem róla, de közben a felszín alatt folyamatosan alakult.

Amikor ismét elővettem, már alig-alig hasonlított arra az egótól duzzadó magánszámra, ami kezdetben volt. Háttérré vált (nem díszletté, a kettő között a funkció a különbség).

Akkoriban (a 2003-2004-es szemeszterben) a Cohors Scriptoriumban a regényírás került terítékre. Miközben Celsior (dr. Pálinkás Imre) Steven Barnes írástechnikai anyagaiból tartott előadásokat, az írói műhely tagjai megfogadták, hogy regényt írnak, havonta 30K sebességgel. A feladat többet ártott a műhely összetartásának, mint használt, mivel mindazok, akik nem tudták tartani a kvótát, több hónapos passzivitásra kényszerültek, de hárman (ha nem is a szemeszter végére, hanem jóval később) befejeztük a regényünket.

Az első koncepció szerint Roland lett volna a főszereplő (mellesleg ő az egyetlen, aki a végső változatig megtarthatta a nevét, a többieken végigvonult a teljes Ladó-féle utónévkönyv), akiből, csak hogy az ő személyében is legyen egy csavar, Max lett. Az eredeti vázlatban olyan szövevényes összeesküvések szerepeltek, hogy utólag már nem is látom át (a vázlatokba csak címszavakat szoktam írni, viszont a többit elfelejtettem azóta). A második vázlat már többé-kevésbé tartalmazta a szereplőket és viszonyaikat, valamint a cselekmény főbb pontjait. Ami mindkettőben azonos volt: az álmok és a város kapcsolata.

Vali alakja és környezete az Artistaképzőbe tett látogatások során alakult ki, amikor néztem a MOL-TO csoport edzését és jegyzeteltem a szakszavakat. Szerencsém volt, hogy találkoztam velük – ha egyiküknek épp nincs lyukasórája és nem hallja meg, ahogy légtornászok elérhetőségéért könyörgök (persze nem kaptam, de a faliújságra kitehettem volna, hogy regényhez keresek segítséget), valószínűleg soha nem lesz elég bátorságom, hogy tovább próbálkozzak.

Néhány további érdekesség a Város két fül között-ről:

  • Kolos alakja Tóth Csilla egyik nekem ajándékozott és személyre szabott meséjéből származik; a felét levélben írta le, a másik felét elmesélte. Nem a férfi ugyanaz, hanem a borzongás.
  • Evelyn férfi-nő kettőssége szintén életből vett; bár a mintául szolgáló férfi nem úgy vágyott nő lenni, és szerepjáték után általában visszaváltozott.
  • A megjelent regény négy fejezettel hosszabb, mint az alfa-változat. Meg lehet tippelni, melyek ezek a fejezetek.

A légtornászok mellett a Cohors Scriptorium segített a legtöbbet; a regény első 150K-ját legalább tízen fésülték át, és a szerkesztőm, Bencsik Antal is az írókörből került ki. A kész regénynek három verziója van: amivel elkészültem és amit a szerkesztés, aztán a próbaolvasók kritikái alapján átírtam; utóbbi több fejezettel bővebb az alfa-változatnál, és jó pár hangsúly máshova került.

Még így is érződik rajta, hogy első regény. Nem tudom, talán mindegyik könyvemen érződni fog, hogy lesz még utána jobb is – én mindenképpen úgy leszek velük.  Amióta megjelent, nem olvastam el egészében; idegennek érzem, elszakadtam tőle. De most már el bírok belőle olvasni részleteket anélkül, hogy ne halljak visszhangot a fejemben. Már elfelejtettem annyira, hogy meglepjen egy-egy mondat. Azt hiszem, most lehetne tanulni belőle másodszor. Először megtanultam regényt írni. Most megtanulhatok jobban írni.

Advertisements

2 hozzászólás

  1. Hű, olyan régen lett volna? Azt hiszem, ideje lenne nekem is újra elolvasni, mert mostanra már csak hangulatok maradtak meg belőle.
    És igen, biztosan lesz még jobb is, vagy legalábbis valami más. Én várom :).


  2. Hű, olyan régen lett volna? Azt hiszem, ideje lenne nekem is újra elolvasni, mert mostanra már csak hangulatok maradtak meg belőle.És igen, biztosan lesz még jobb is, vagy legalábbis valami más. Én várom .
    +1



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: