h1

Tehetségek

március 30, 2010

Bevallom, nem igazán vagyok híve a láncleveleknek és a láncbejegyzéseknek, ugyanakkor nem szeretném elvesztegetni a lehetőséget arra, hogy felhívjam a figyelmet néhány olyan tehetségre, akiknek a munkájától az elmúlt időkben kaptam valamit, és nem szeretnék udvariatlan sem lenni, amiért szó nélkül hagyom, hogy Lobo gondolt rám (nagyon köszönöm!).

A kérdésekre nemigen tudok (vagy akarok) válaszolni, mivel szerintem nem lehet ezek alapján jobban megismerni senkit. Bármelyik írásomban több van belőlem, mint egy egyszerű válaszban. Inkább azokkal foglalkoznék, akik szerintem megérdemlik, hogy többen is megismerjék őket – és most nem az irodalom területéről válogatok.

Nem kell a bejegyzésre reagálni sem, megnevezni újabb embereket, vagy válaszolni az általam kihagyott kérdésekre – már csak azért sem, mert nem mindegyik megnevezettnek van blogja. Van, akit jobban ismerek, van, akit szinte csak látásból,; van, aki befutott, van, aki még csak szűk körben ismert, de mindegyikük munkáit nagyon szeretem valamiért.

Tapsi ugyan ír is, én mégis a rajzait emelném ki – emblematikusak, lenyűgözőek, finomak, és hiába sok bennük a fekete, mégsem komorak. Minden alkalommal, amikor visszatérek egy már ismert képhez, új részleteket fedezek fel benne.

Jud szintén író-festő. A képei nyugalmat sugárzóak, nem evilágiak, cseppet sem hasonlítanak a futószalagon gyártott fantasy mázolmányokhoz. Egyediek. Történetük van.

Vass Ricsi meg egyszerűen önmaga: profi, kedves, jó humorú, és szerintem egy űrlény. Blogja itt. Lenyűgözően spontán rajzol döbbenetesen rövid idő alatt, pláne hogy a munkahelye időnként a vonat; valami turpisság van a dologban.

Csiszár Katalint szerintem sokan ismerik, mivel ő a Rózsavölgyi csokiműhely lelke. Nagyszerűnek találom, ahogy kitartással és szorgalommal nemhogy elérte az álmát, de világszínvonalon műveli is azt. Egy éve ettem utoljára a bonbonjaiból, de még most is a számban érzem az ízüket. Menjetek el a boltjába! Bűnözzetek!

Még egy belevaló nő, aki sikerre vitte álmait, és a képzeletéből varr ruhát másoknak: Gyovai-Farkas Edina, az Eclectick tervezője. A kedvenceim: egyediek, pimaszak, modernek és abszolút hordhatóak. Megjegyzem, hogy a budapesti boltjukban a kiszolgálás is csillagos ötös; egyszerűen jó betérni akkor is, ha az ember tudja, hogy nem lesz pénze vásárolni.

A Doomsday Funknak pedig családi vonatkozása is van – öcsém a gitáros (az énekessel pedig egy osztályba jártam). Nem vagyok különösebben tájékozott a zenei irányzatokat illetően, de talán nem lövök mellé, ha azt mondom, hogy kellemes, intelligens és pezsdítő progresszív rockot játszanak. (Bele is lehet hallgatni a repertoárba.)

Nézzetek utánuk – érdemes!

Reklámok

One comment

  1. Köszönöm szépen! 🙂 🙂 🙂



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: