h1

Az eszköz

október 3, 2009

Most, hogy a yWriter5-öt tesztelem, elgondolkodtam azon, mennyiben befolyásolja az írásomat az, milyen eszközt használok hozzá, bár bevallom, kézírással már nem kísérletezem.

Először azonban kézzel írtam, kockás, majd vonalas füzetbe. Amit megtapasztaltam akkor, hogy a javítás majdhogynem lehetetlen – véges a lap alján a hely a csillagozásoknak, és a sorok fölé beszuszakolt hangyabetűk nem olvashatóak. Egy darabig ráragasztottam a kijavított részre az új lapból kivágott csíkot, és arra írtam az új változatot: ettől ugyan nettebbnek tűnt az oldal, de csak elodázta a felismerést: valódi javításhoz át kell írnom az egész regényt egy másik füzetbe. Nem egy az egyben tettem, menet közben bővítettem, javítottam, szinte csak a jelenetek sorrendjét és egy-két sikerültebb fordulatot tartottam meg. Azt hiszem, ennek, a kézírásnak köszönhető, hogy különösebb szívfájdalom nélkül dobok ki tetemes szövegeket, bár a számítógép, az elektronikus első és második változatok megléte arra csábít, hogy lehetőleg minél több használható részletet összeguberáljak a következő verzióhoz.

A szövegszerkesztő ugyanis áldás és csapda is egyben. Túl könnyű gépelni, majdnem olyan gyorsan, mint ahogy a gondolat rohan – míg kézzel írva idő jutott megrágni a mondatot, mire leírtam –, így hamarabb készülnek el az oldalak, ugyanakkor felületesebbek is, több apró hiba csúszik be. Mivel azonban könnyű javítani is, menet közben vissza-visszaugrálva csiszolom a jelenetet, itt-ott alakítok rajta, és mondanom sem kell, mekkora könnyebbség, hogy létezik vágólap.

Szövegszerkesztőben írva többet kísérletezem, bátrabban belefogok új írásokba, felszabadultabban írok, mert tudom, hogy akármikor kijavíthatom. Sokat old az írói blokkon, ha az ember tudja: amit ír, az csak az első vázlat, bármikor kidobható, csiszolható.

A yWriter viszont valami új. Olyan készségesen kiszolgálja az írói igényeket, hogy az már riasztó. Tárolja a jegyzeteket a karakterekről, helyszínekről, ha akarom, virtuális post-itekkel teleragasztgathatom a dokumentumot. Azon kaptam magam, hogy bár jegyzeteket készíteni sosem szerettem, most mégis megteszem, és így jóval kisebb az esélye annak, hogy apró részletek átalakulnak írás során: a házban a konyha mindig balra lesz az előszobától, az életkorok sem csúsznak el.

A program ráadásul úgy gondolkodik, ahogyan én: fel tudom rajzolni a cselekményívet, viszonyíthatom a jelenetek feszültségtartalmát, át tudom tekinteni a szerkezetet.

Eddig mégsem használtam, a nyilvánvaló előnyök ellenére sem: berzenkedek a gondolattól, hogy kívül tároljam azokat az információkat, amiket az agyamban szoktam elraktározni (az ott összeengedett információk ugyanis termékenyítő hatással vannak egymásra). De látom már, hogy előbb-utóbb áttérek a yWriterre, még ha csupán regényírás céljára is. Könnyebb az írásra koncentrálni, ha minden kéznél van, ha nem kell folyton keresgélni a szövegben korábbi utalások után.

A yWriter amúgy ingyenesen letölthető a Spacejock oldalról, kb. másfél Mb az egész. Részletesebben a 2-es és a 4-es verzióról írtam korábban.

Advertisements

3 hozzászólás

  1. Érdekes játékszer lehet. Szinte sajnálom, hogy nem áll szándékomban regényt írni. 🙂


  2. Egyelőre játék; majd tudósítok róla, mennyire sikerült éles bevetésen megbarátkoznunk egymással.


  3. Én már feltelepítettem, megnéztem és elrettentem 🙂 Egyszerűbbnek tűnnek a saját jegyzeteim 🙂



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: