h1

Hogyan publikáljunk idegen nyelven?

szeptember 9, 2009

Nem hiszem, hogy egyedülálló teljesítmény, hogy lassan a harmadik idegen nyelven jelenik meg novellám. Bármelyik másik fantasztikus írónak ugyanígy esélye van rá. Korábban az Irodalmi boncasztalon írtam erről egy cikket, amit itt alább kiegészítésekkel újból közreadok – hátha más is megpróbálkozik a külföldi magazinok meghódításával.

Hogyan kezdj idegen nyelven publikálni?

Noha több módja is van annak, hogy egy író külföldön is megjelenjen, és ezek közül a legkényelmesebb és legideálisabb, ha a kiadója vagy egy ügynök/menedzser keres ehhez partnert, amennyiben van ideje és kitartása, saját maga is megpróbálkozhat művei lefordíttatásával és eladásával.

Nem szabad azonban a külföldi megjelenéstől dolláresőt és azonnali hírnevet várni. Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy azonnal sikerül megjelenni, másrészt a megjelenés jó eséllyel csepp lesz a tengerben. Mindenkinek magának kell eldöntenie, érdemes-e időt, pénzt és hitet belefektetnie a talpalásba, és hogy tulajdonképpen mit is vár.

Én már a kezdetek kezdetén eldöntöttem, hogy nem a pénzre megyek – elenyésző azon külföldi magazinok száma, amelyek fizetnek is a megjelenésért, és azok elsősorban már világhírű íróktól közölnek írásokat. Nekem bőven elég a megjelenés és a tiszteletpéldány is – ehhez képest az eddigi négy megjelenésből kettő pénzt is hozott a konyhára, noha még messze nem annyit, hogy a novellák fordítási költségei megtérüljenek.

Első lépésként ki kell válogatni a legjobbnak ítélt novellákat. Nem érdemes rögtön regénnyel indítani; egyrészt egy irodalmi ügynök érdeklődésének felkeltése kicsit más, mint egy magazinnak eladni egy novellát, másrészt bárminek, ami hosszabb húsz oldalnál, olyan nagy a fordítási költsége, hogy a legtöbb író egyszerre nem képes kipengetni. Az egyszerűség kedvéért legyen mondjuk három novella. Ezek témája ne legyen túlságosan helyi, ne hemzsegjenek benne olyan utalások, amelyeket egy külföldi bajosan ért meg, vagy csak lábjegyzettel – a magyar vonatkozások egzotikusnak is tűnhetnek, de rizikós arra építeni, hogy pont emiatt fog bejönni a szerkesztőnek (viszont, ha pont olyan a szerkesztő, akkor ettől lesz számára a novella csemege). A tapasztalat (saját és írótársaké) azonban az, hogy a túlságosan magyar viszonyokra kalibrált írás inkább elriasztja a szerkesztőket.

Miután a novellákat kiválasztottad, menj végig még egyszer rajtuk a polírkoronggal! Ha szerepelnek benne magyar vonatkozások, gondold át, megérti-e azokat egy külföldi olvasó magától, vagy be kell toldanod esetleg egy magyarázó félmondatot.

Utána kerülhet sor a fordításra. Ha tudsz olyan szinten angolul, hogy magad fordítsd le a novelláidat, rengeteg pénzt spórolhatsz meg. Kétnyelvű vagy anyanyelvi fordító ugyanis minimum 2 Ft/karakter díjazást fog besöpörni tőled, és ez hosszabb novella esetén nem kevés. (Többet kap a fordító, mint te kapnál a novelládért, ha itthon értékesítenéd.) Ez a pénz nem biztos, hogy valaha is megtérül, abból a lefordított novellából legalábbis. Ezért csak akkor vágj bele, ha úgy érzed, így is megéri.

Én fordítót bíztam meg a novellák angolra ültetésével, egyszerűen azért, mert nincs időm arra, hogy magam fordítsam le őket, és angol-magyar fordítónak jobb vagyok, mint fordítva.

A fordítóval ne felejts el szerződést kötni! Később, ha a novelládat elfogadták és közölni szeretnék a magazinok, szükséged lesz rá – a fordítónak éppúgy vannak szerzői jogai a fordításra, mint neked az eredeti novellára.

Ezután formázd meg a fordítást. Az oldal bal oldalán szerepeljen először a neved, a címed, e-mailcímed, a jobb felső sarokban pedig tüntesd fel a szavak számát, felfelé kerekítve. Ezek alatt szerepeljen a cím néhány sorkihagyás után (ne használj csupa kapitálist, elég, ha csak simán begépeled), a neved még egyszer, majd sorkihagyás után maga a szöveg: ezt dupla sorközzel igazítsd bal margóra (jobb oldalon tehát cakkos maradjon a szöveg). Használj jól olvasható, általánosan elterjedt betűtípust: Times New Roman, Arial vagy Courier fontot! Ha a történetedben használsz dőlt betűt, cseréld le azokat a szövegrészeket aláhúzással kiemeltre, és semmilyen más szövegformázást ne használj. Az első oldal kivételével minden oldal tetején tüntesd fel a neved, a novella címét, valamint az oldalszámot (az élőfejben). A jeleneteket kettős kereszt jellel (#) válaszd el egymástól! Az vitatott, hogy a mondat végi pontok után tegyél-e két space-t – a szerkesztő tapasztalatom szerint nem haragszik meg akkor sem, ha ezt nem teszed. A hosszú gondolatjeleket két kötőjellel jelöld (- -) (Én most tettem a két kötőjel közé egy space-t, de csak azért, mert a blogprogram automatikusan összevonná őket egy írásjellé). A kézirat végére gépeld be, hogy vége , és ne felejtsd el odaírni, ki fordította a szöveget.

Utána írd meg a kísérőlevelet! Ne felejtsd le róla a neved, a címed, emailcímed. Ha a szerkesztő neve ismert, kétszer is ellenőrizd, helyesen írtad-e le! Segíthet, ha van már publikációd (elsősorban angol nyelvű publikáció; ez nyilván a sokadik eladott novellánál fog szerepet játszani), és ha értesz ahhoz, amiről írsz, de ne zsúfold tele a levelet érdemeid felsorolásával. Ha a kéziratot postán küldöd, a levélben jelezd, hogy eldobható-e. Ha az adott novella korábban már megjelent, feltétlenül jelezd!

Aztán jön a nehéz része a dolognak: ki kell választanod a magazint/antológiát, ahová elküldöd a novelláidat. Legjobb, ha megveszed a Writer’s Market című kiadványt, amely évente jelenik meg, és nehéz, mint egy telefonkönyv: ez tartalmazza a legtöbb amerikai/angol/ausztrál kiadó, magazin, e-zine, és irodalmi ügynök nevét, elérhetőségét és mindazokat a fontos információkat, amelyek segíthetnek a kiválasztásukban: milyen témákra szakosodtak, milyen történeteket keresnek és milyen terjedelemben, milyen gyakran jelennek meg, illetve mennyit fizetnek. Ha nem akarsz befektetni erre a könyvre, a neten is kereshetsz magadnak piacot, több on-line keresőmotor is segíti az írókat, a legjobb közülük a Duotrope és a Storypilot. Javaslom, hogy keresésedet szűkítsd le olyan magazinokra, amelyek e-mailen keresztül is fogadnak kéziratot – ha postán küldöd a novelláidat, minden esetben mellékelned kell felbélyegzett és magadnak megcímzett válaszborítékot, márpedig a nemzetközi postai kupon csak a nagyobb postákon kapható, és nem is olcsó.

Legjobb, ha első lépésben amerikai és angol magazinok között kutakodsz. Tapasztalat szerint az európai magazinok nagy része (lengyel, cseh, ukrán, spanyol, francia magazinokról beszélünk) sokkal szívesebben fogad novellát, ha az korábban már angolul megjelent (most például az Ikariénél egészen biztosan ez volt a „Szezám”, mert amikor három éve küldtem el ugyanazt a novellát, amit most elfogadtak, el sem olvasták). Ha mégis meg akarsz próbálkozni velük, akkor ajánlani tudom Douglas Smith listáját.

Nálam az áttörést jelentő megjelenés az Interfictions antológia pályázatának megnyerése volt, amelyre ismerős hívta fel a figyelmemet, és „miért ne?” megpróbálkoztam vele. Komoly kiadó, rengeteg kritikát kapott antológia – innentől sokkal egyszerűbb minden, még az utána érkezett elutasító levelek is mások voltak („ez nem illik a profilunkba, de ha van másik novellád is lefordítva, küldd el”).

Miután kiválasztottad az első magazinokat, ahová elküldöd a novelláidat, és tájékozódtál a honlapjukon, nyiss meg egy Excel táblázatot, és vezesd fel bele a magazin nevét, a novellád címét, az elküldés időpontját, valamint a válasz megérkezését is. Mivel gyakran hónapokig kell várnod egy-egy válaszra, így legalább mindig tudni fogod, melyik novellád épp kinél van, mert nem szeretik az egy időben több helyre leadott novellákat, és nagyon ciki, ha le kell mondanod egy szerkesztőnél a megjelenést, mert másvalaki már megvette az írást.

Küldd el e-mailben a kísérőlevelet és a novellát egy olyan címről, amelyik megbízható! (A freemail például alkalmatlan erre; az Interfictions szerkesztőitől nem érkezett meg a levél, amelyben értesítettek, hogy nyertem, még szerencse, hogy rákérdeztem náluk.) Sok magazin nem szereti a csatolt állományokat, és ezt jelzi is a honlapján. Ebben az esetben a kísérőlevél mögé másold be az e-mailbe a novellád teljes szövegét. Mások csak RTF formátumban fogadnak, ezért elmentésnél ügyelj erre!

Küldd el a novellát és várj.

Ne lepjen meg, ha elutasítást kapsz; ez a dolgok rendes menetéhez tartozik. Nem biztos, hogy pont megfelelő magazinnak küldted el az írásod, és talán éppen nincsen rá kapacitásuk. Az elutasítás nem feltétlenül azt jelenti, hogy pocsék a novellád (bár tíz-húsz elutasítás után érdemes elgondolkozni). Legtöbb esetben hivatalos formalevelet fogsz kapni. Teljesen hiábavaló visszaírni a szerkesztőnek, hogy magyarázza el, mi nem tetszett neki, mert erre úgysem lesz ideje, és fölöslegesen gyűröd az agyát vele. Vezesd fel az elutasítás időpontját az Excel táblázatba, és küldd el a novellát egy másik magazinnak!

Sok szerencsét!

Reklámok

2 hozzászólás

  1. Ez hasznos volt, köszi!


  2. […] jó hírekben – igaz, még mindegyik beteljesülésére várni kell kicsit.  Arról már írtam korábban, hogy rendszeresen küldözgetem a novelláimat mindenféle külföldi lapoknak – általában […]



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: