h1

Finálé

szeptember 8, 2009

A számlálóra pillantva látható, hogy az összes futó projekt közül a legjobban a Finálé egy, kettő munkacímű regénnyel állok. Erről eddig nem árultam el semmit, pedig talán kéne.

Nem sokkal azután kezdtem, hogy az Ólomerdő megjelent, és nyilvánvalóvá vált, hogy a Héterdő világa még túlságosan közeli. Ha akkor állok neki a folytatásnak, az nem lett volna több, mint az előző könyv visszhangja. Ugyanakkor már régóta mocorgott bennem egy színészekről és színházról szóló könyv ötlete, különféle novellakezdeményekben, vázlatokban (némelyik még kamaszkoromból származik)  fel-felbukkant, hogy aztán a történet is megkerüljön mellé. Mint gyakran, a katalizátor ezúttal is  egy teljesen független ötlet volt, mely  színházi környezettel együtt olyan gyúelegyet alkotott, ami már lángra lobbantotta az ihletet is.

Nem tartott sokáig. A regény túlságosan személyes, túlságosan közeli volt ahhoz, hogy kényelmesen érezzem magamat benne, és egyre többször kérdeztem magamtól: meg tudom írni úgy, hogy másoknak is szóljon? Egy kicsit sok volt, érzelmileg és feladatként egyaránt, ezért egy évre félretettem, vagy talán volt az másfél év is. Voltak időszakok, amikor nem is terveztem elővenni soha többé.

Egy hónapja mégis előkerült, akkor újra átolvastam – megdöbbentett, hogy most mennyire máshogyan látom, mint amikor elkezdtem. Már nem zavart annyira a téma, mint korábban, nem akadályozott a személyes vonulat, és megláttam benne a történet ívét.

Ebben a regényben nem kelnek életre tárgyak, természeti tünemények, nem sodródnak a szereplők álomvilágokba, nincsenek tündérek és nincsen mágia, legfeljebb az a hétköznapi, színpadi varázslat, amelyet minden színész ismer. Ha úgy tetszik: ez „csak” egy regény, szűkítő előtagok nélkül.

Főszereplői egy amatőr színitársulat tagjai, akiknek életét és csoportját a történet kezdete előtt három évvel feldolgozhatatlan esemény zilálta szét. Ismét összeállnak azonban, hogy megvalósítsák korábbi álmukat, és amatőr társulatból profivá váljanak, ám a múlt nem ereszti őket, és a magukkal hozott sérelmek és titkok aknamunkája egyre láthatóbbá válik.

A társulat egy kicsit a sajátom is: tizenegy éve vagyok tagja a Figurák Színjátszó Társulatnak, amely az évek során második családdá vált. Számtalan érzés, jelenet előképét velük éltem meg. Amatőrök vagyunk – hogy mit jelent ez?

„Sosem voltunk profik: amatőr társulat, szedett-vedett színészekkel, akik napközben egyetemen tanultak, irodában vagy gyárban dolgoztak. Tudtuk, hogy sosem érjük el a hivatásosok szakmai szintjét – túl kevés volt az idő, s túl sokat éltünk nap mint nap más közegben. Éreztük is az enyhe lenézést olykor, amikor fesztiválokon, vagy véletlenül egy-egy buli során valódi színészekkel találkoztunk, és tudtuk, hogy azt gondolják: szecskák vagyunk, kis dilettánsok, akik csak hiszik, hogy játszanak. Akkor is beleláttuk felénk irányuló mozdulataikba, szavaikba a buksisimogató sajnálatot, amikor talán nem is volt ott: mi tudtuk, hogy mi a színművészet, és hogy mennyire távol állunk még tőle. A szakadék vágyaink és a valóság között feszültséget szült. Mi ugyanúgy nem tudtunk valóban nyitni a színművészek felé, mint ők felénk.
Bár az ő világuk és a miénk egymás mellett létezett, egy dologban egyek voltunk, s nem akadt különbség: mindannyian ismertük a játék varázslatát.”

A csodálatos és gyomorszorító érzés, amikor egy szerep életre kel és rajtunk keresztül beszél, nem csak a profi színészek sajátja, magam is megtapasztaltam, legtöbbször Thuróczy Katalin Fináléja során, amikor minden egyes próbán megrágott és kiköpött a szerepem – egyszerre nagyszerű és borzalmas érzés, magamban hordott katarzis.

A címválasztás sem véletlen (bár még változhat). A könyvbeli társulat is épp Thuróczy őszinte és szívszorító Fináléját próbálja új kezdet gyanánt. Baljóslatú kezdés; és a sejtelem apránként be is igazolódik.

Remélem, jövőre be tudom fejezni a könyvet, ha nem sújt engem is a regénybeli társulat átka. Hogy aztán mi lesz vele? Nem tudom – ez most minden szempontból más, mint az eddigi írások.

Reklámok

One comment

  1. Türelmetlenül várom! 😉



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: