h1

Légy önmagad?

július 9, 2009

Nihil feltette nekem a következő kérdést az előző bejegyzés alatt: „Te mit gondolsz a saját hang vs. új irány közötti egyensúlyozásról? Ha az egyik irányba lököd magad, akkor megvádolnak, hogy nincs egy sajátos íz, egy meghatározó egység a regényeid között, ha a másik irányba, akkor azzal, hogy kiégtél.”

A válasz elsőre arrogánsnak fog tűnni, de remélem, kiderül majd a végén, hogy nem az, ugyanis ezt válaszolnám: nem érdekes, melyikkel vádolnak a kettő közül, mert mindkettő téves prekoncepcióból indul ki.Akár azt mondják az olvasók, hogy az író regényei között hiányzik az egység, akár azt, hogy fölöslegesen túl sokat kísérletezik és más próbál lenni, ami, abból indulnak ki, hogy ők tudják, milyen könyvet kéne írnia az írónak.

Ugyanis nincs olyan, hogy kell.

Minden könyvnek megvan a maga olvasótábora. Különböző könyveknek külön-külön tábor – nem az az író célja, hogy előző könyve olvasótáborát maradéktalanul kiszolgálja, hanem hogy az éppen írt regény megtalálja a maga olvasótáborát. Természetesen lesz egy csomó olvasó, aki az író nevéhez hű, és valamennyi könyvét megveszi, abban a reményben, hogy hasonló minőségű élményben lesz része, mint legutóbb.

A fent emlegetett két elvárás két eltérő olvasói hozzáállásból fakad. Van egy olvasói típus, aki pontosan szereti tudni, miféle könyvet olvas és különböző íróktól is hasonló regényeket keres. Mondjuk vámpíros-romantikus könyveket olvas. Vagy szalonkrimiket. Netán törpés-elfes-sárkányos fantasyt kalandozócsapattal. A másik olvasói típust viszont untatják a hasonló fordulatok és megoldások, és még a megszokott zsánerben is mindig valami újat, meglepőt, ötleteset keres.

Aztán a két típus az amúgy más könyvekre is érvényes elvárásait egyetlen író pályájára is ráterjeszti. Nem is lehet megfelelni mindkettőnek egyszerre.

Az író szerintem úgy kerülheti el a meghasonlást, hogy azt tartja szem előtt: minden könyvnek külön olvasótábora van. Hogy ez a tábor minél nagyobb legyen, azt pedig úgy érheti el, ha olyan könyvet ír, amely megfog, lenyűgöz, elvarázsol, meghökkent, földhöz vág. Csak az számít, hogy erre képes-e.

És hogy miért van az az érzése az olvasóknak, hogy egy író ugyanazokat a köröket futja több könyve óta? Mert tényleg ezt teszi, és ez nem baj.

Egy író alapvetően arról ír, ami foglalkoztatja és érdekli. Bizonyos életszakaszokban egyes életkérdések döntő fontosságúvá válnak számára, ezért ezeket a fikcióban is újra előveszi; az agya így próbál válaszokat találni. Néha a válaszkeresés egy novelláig tart, néha egy regényig. Néha több regényig. Megfigyelhető azonban, hogy az író más oldalról is körüljárja a témát, vagy nagyobb látószöggel próbálkozik, esetleg még mélyebbre ás le a mikrorészletek szintjére. Nem írja ugyanazt, csak valamit, ami rímel a korábbi munkáira – mert még nem lépett tovább, még nem talált rá a válaszaira.

Ahogy az író az életben sem sürgetheti meg az egyes életszakaszokat, mert mindet a maga tempójában kell megélnie, úgy az írásaiban is olyan sorrendben és mélységben kell foglalkoznia a különböző témákkal, ahogyan azok foglalkoztatják.

Ez nem kiégettség – kiégettség az, amikor a szavak mögött nincs meggyőző erő és hit, és ezért a könyv sem tud hatni az olvasóra, amikor már megszokásból, fásultan ír az ember. Vagy amikor már annyira tud írni, hogy mindegy: a téma fontos-e számára vagy sem, és elkezd kevésbé fontos vagy érdektelen témákat is megírni – csak mert megteheti.

Fentiek azokra az írókra vonatkoznak, akik még el akarnak valamit érni az írásaikkal a pénzen kívül – mert vannak bőséggel, akik azért ismétlik önmagukat, mert úgy lehet gyorsan és könnyen megírni egy bevált receptre készült regényt.

És hogy magamra is vonatkoztassam a kérdést: igyekszem azt írni, ami épp foglalkoztat; hogy aztán mennyire hasonlít a korábbiakra vagy sem, az nem érdekel. Ha a téma ugyanaz, valószínűleg azért akarom még egyszer megírni, mert elsőre nem sikerült úgy, ahogy akartam.

Tetszik, nem tetszik: az írás rólunk szól. Mások számára, de mégiscsak rólunk. Egyediek meg könnyen lehetünk: egyszerűen adjuk önmagunkat, belőlünk úgyis egyetlen egy van.

Reklámok

3 hozzászólás

  1. Nagyon szépen köszönöm a válaszodat!
    Cseppet sem tűnt arrogánsnak (már a legelején sem), ellenkezőleg, megnyugtató és hasznos volt a számomra (akárcsak a korábbi szervák). Teljes mértékben egyetértek Veled, különösen a kilencedik bekezdéseddel.


  2. Szió Csi! Ezt különösen jó volt olvasni, mert tudod, hogy elég sokat megírtam egy új történetből… Kb. 8-9 éve készült a legutóbbi fantasym, jó vaskos lett. Most döbbentem rá, hogy akaratomon kívül rendkívül hasonló lett az új sztori, legalábbis bizonyos motívumai. Mintha ugyanannak futottam volna neki még egyszer. De a soraidból azt veszem ki, hogy ez nem baj, sőt. Tény, hogy visszamenőleg nem olyannak látom azt a regényt, mint amilyennek az írása közben éreztem. Egy életszakasz lezárásához kellett, ám mostanra már azt is látom, miért nem úgy “esett le a tantusz” a barátoknál, akik olvasták, mint ahogy reméltem. Egy kissé megijedtem, hogy most is ez lesz, bár érzem, hogy nem. De ez a bejegyzés most reménykeltő… 🙂 Drukkolok, hogy egyszer majd úgy igazán beindulj az Ólomerdő 2-vel, mint a kombájn. Pusssz!


  3. Kénytelen vagyok mélységesen egyetérteni. Ha valaki ír, azt vagy a saját örömére teszi – és ekkor kénytelen önmagát adni -, vagy egyéb célokból (pénzért, hogy jó fejnek tűnjön, egyéb). Ez utóbbi esetben sem árt, ha az író azonosulni tud a témával, a magáévá tudja tenni valamiképpen, ellenkező esetben csak valami izzadságszagú iromány születik.
    Időnként szándékosan próbálkozom változtatni a saját stílusomon, részben azért, hogy ne legyek sablonos, részben meg, hogy hátha rábukkanok valamire, ami aztán beépülhet ebbe a bizonyos saját stílusba; de legtöbbször nem járok sikerrel. Idegen vagyok ilyenkor a saját szövegemben, nem tudok bánni vele, így aztán a végeredmény is pocsék lesz.



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: