h1

Szünet

július 2, 2009

Elutazom pár napra színjátszó táborba, hétfőn leszek legközelebb. Addig gondolkodom én is a sárkányokon.

Reklámok

10 hozzászólás

  1. Kedves Hanna.
    Kicsit zavarban vagyok, mert még soha nem írtam neves írónak. Én egy 21 éves kezdő írócska vagyok és tudom hogy sok a dolgod, de talán ha szépen kérem tudnál adni nekem pár tanácsot. Van egy novellám, amiből most könyvet szeretnék alkotni. Azonban talán előbb megfelelő kritikára lenne szükségem magáról a novelláról. Valamint szeretném tudni, hogy hol kopogtathatok az elkészült példánnyal. Ez úton szeretnék gratuláni kislányodhoz és elmondani mennyire szeretem olvasni az írásaidat! Alig várom az Ólomerdő folytatását.
    Tisztelettel: Enikő


  2. Kedves Enikő, én magam is gondban vagyok a válasszal, mert úgy érzem, elsősorban a bennem élő szerkesztőt szólítottad meg, nem annyira az írót (aki korántsem neves), és a szerkesztői énem meglehetősen szigorú (magammal szemben is).
    Bradbury írta, hogy minden nap vagy ezer szót meg kell írni, sokszor évekig, míg az ember kiír magából vagy egymillió szónyi sittet, csak így tanulhat meg írni. A feneség ebben az, hogy az első egymillió szó nem szolgál egyéb célt, mint gyakorlást. Nem lehet kiadni, nem lehet eladni, mert rossz. Vagy nem tudjuk még, hogyan mondjuk el azt, amit el akarunk mondani, vagy még nincs is igazán saját mondanivalónk (mondjuk mert fiatalok vagyunk), vagy a tapasztalatunk és az emberismeretünk hiányos.
    Nem tudom, nálam mennyi volt a sitt, egymillió szó-e vagy több, de azt igen, hogy egy íróasztal három fiókja tele volt vele (akkor még kézzel írtam). Mivel nem említetted, hogy ez a novella hányadik munkád, mennyire komolyan foglalkozol az írással, nem tudom azt sem, ez nálad sitt-e vagy már valódi írás. Az mindenesetre árulkodó, hogy könyvet akarsz belőle írni: eszerint van benne valami mély igazság vagy érzés, ami annyira foglalkoztat, hogy ki akar törni belőled. Ez jó; ezzel a belső, viszketeg késztetéssel kezdődik minden.
    Olvastasd el az írásaidat minél több olyan ismerőssel, akiknek az értékítéletében megbízol. Ha tartasz tőlük, annál jobb: valószínűleg azért félsz, mert őszinték és kíméletlenek lesznek, és ez hasznos – még ha nincs is mindenben igazuk. Ha nem tudod, hogy amit írsz, jó-e vagy rossz, akkor egyelőre tedd félre, de írj! Ha már csak abban nem vagy biztos, hogy amit írtál, elég jó-e, akkor érdemes már idegeneknek is megmutatni, figyelni a reakcióikat és visszajelzéseiket.
    Csak olyattanácsolok, aminek hasznát magam is megtapasztaltam. Tízévesen kezdtem írni, már a negyedik írókört nyűvöm, huszonhét évesen jelent meg az első regényem (nem a megírt első, csak a megjelent első), és még arról is azt gondolom, hogy érhetett volna még.
    Tudom, hogy van, akinek nincs szüksége ennyi gyakorlásra. Vannak nálam tehetségesebbek bőséggel. De abban biztos vagyok, hogy az sosem árt, ha az ember türelemmel végigírja a tanulóéveket. Még a zseniknek sem hiábavaló.
    Ha megírod azt a regényt, számos kiadóhoz beküldheted. Ha ilyet keresnek épp, megveszik. Ebben nincsen semmi titokzatos: jót kell írni és kész. (Azzal nem foglalkozom, hogy nyilvánvalóan pocsék könyvek is megjelennek, nem hiszem, hogy ez lenne a cél.) 🙂
    Szóval kérd meg az ismerőseidet, hogy őszintén véleményezzék a novelládat, vagy csatlakozz egy írókörhöz, töltsd fel egy irodalmi honlapra, ahonnét visszajelzéseket kaphatsz. Utána mérlegeld és hasznosítsd a válaszokat, érdekesek lesznek.
    Csak azért nem ajánlom fel, hogy elolvasom én is és véleményezem, mert pontosan tudom magamról, mennyire nehezen teljesítem az efféle ígéreteket, egyszerűen túl sok hasonló feladatom van, nem beszélve arról, hogy elúszom a kicsi mellett mindennel, és nem szeretnék tartozni.
    Remélem, nem volt nagyon szétszórt a válaszom. 🙂
    Sok szerencsét és kitartást kívánok az íráshoz!


  3. Kedves Hanna.
    A szigorúság nem baj. Elég régóta foglalkozom írással! Én valójában versekkel kezdtem, és abból már van jópár darab és én is tudom, hogy sokat kell írni hogy olyan szülessen aminek már van “lelke”. Persze a versek más lapra tartoznak. Első novellámat 6 éve írtam, és azóta foglalkozom kisebb nagyobb szövegkupacokkal:D Valamint rengeteget gyakoroltam. 4 éve írok úgy “naplót” mintha novellát írnék. Minden nap valami másról. Nem találtam jobb szót a naplónál, de nem igazán az:D
    Fiatalon áltam neki verseket írni. Alig 13évesen. Tudom hogy ez a két világ elégg különáll egymástól és attól hogy az egyikben van “tehetségem” a másikban nembiztos. A verseim azonban túl szabadok és sötétek a mai világnak. Nem vagyok depressziós:D mégha sokan is hitték azt a versek alapján:D Csupán a világ árny oldala egyszerűbben siklik a kezemben a papíron mint egy mosoly.
    A novella amit említettem egy pályázatra íródott egy közösségi portálon. Csupán annyi a baj, hogy kedves szavakat kaptam rá de kritikát, amilyet elvártam volna nem. Fiatalabb koromban volt egy ismerősöm akitől mindig megkaptam a megfelelő “hideg” adagot, most azonban nincs. Nekem nem az átlagos olvasó véleménye kell, mert az nem elég alapos, és nem kimért. Véleményem szeritn egy negatív kritikából többet lehet tanulni mint 100 dícséretből. Úgy érzem ez a novella már nem sitt, hanem írás. Bár még nem tökéletes formában. De dolozom rajta hogy tökéletes legyen. Mocorog bennem, hogy talán másnak is mond annyit, mint nekem. Csak azt nem tudom elég jó-e. Tudnál nekem olyan oldalt ajánlani ahol tényleg kritikusan szemlélik az irást és nem csak “de jó. tetszik” mosolygósan írnak rá vissza?
    Köszönök szépen minden jótanácsot. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy egyszer írjak valami fontosat.
    Tisztelettel: Enikő


  4. Náryn: én szívesen elolvasom, és megmondom a magamét (raves.domar@gmail.com)
    Hanna: bocs az offért 🙂


  5. Hogy ne legyen teljesen OFF: jutottál azóta előrébb a sárkánnyal?
    Az is kérdés, hogy mennyire akarsz visszanyúlni a népmesék gyökereihez, az ősi(bb) mítoszokhoz és hiedelmekhez. Elvégre a neveket úgy válogattad (Firene, Rabonbán), ami utal arra, hogy beleférne.
    Az Ólomerdő alapján eddig a sárkányokról annyit tudni, hogy képesek emberi alakot ölteni, nőket szintén asszonyuknak rabolnak, amikből születhetnek gyerekek, de ezek mellett pocsék szülők/hitvesek, ugyanis érzelmi világuk sivár, mint a Szahara, és csak a szerzeményeiknek élnek.
    Nem lehet, hogy ezt az utóbbit lehetne árnyalni valahogy? Hogy a kölkeikkel ugyan nem foglalkoznak úgy, mint egy ember, de védik őket, mint egy állat a saját csemetéit? Hogy némely sárkányok felfalják a saját gyerekeiket, ami megint csak nem ismeretlen az állatvilágban? De ez csak az egyik lehetőség, lehet emberibbé tenni őket, és ekkor kicsit durvább, erőszakosabb alakok lehetnének…
    Azt hiszem, hogy már az ötletekhez is kellene egy irány. Milyen legyen inkább egy sárkány? Emberi, állati, vagy egy megtestesült természeti erő?
    Milyen kapcsolatuk van a tündérekkel? A tündérek egy csoportját alkotják? Fafnir is egy törpe volt, aki sárkánnyá változott.


  6. Kedves Enikő! Raves megelőzött; én a Delta Műhely írókör (irokor.hu) megkörnyékezését ajánlottam volna, amelynek ő is tagja egyébként. Az írókörbe évente egyszer van tagfelvétel, mert kezelhető szinten szeretnénk tartani a taglétszámot, jövő tavasszal fogjuk kiírni az új pályázatot, szerintem tégy vele egy próbát. Ez az írókör úgynevezett “pusztító” kör, vagyis kíméletlen, őszinte, de segítő kritikák röpködnek a levelezőlistán. Valamint tonnányi poén. 🙂
    Ez pedig: “a világ árny oldala egyszerűbben siklik a kezemben a papíron mint egy mosoly” – nagyszerű mondat.


  7. Van válasz, l. fent, de sajnos még nem publikus. 😀


  8. Egy kérdésem lenne, ami off:
    “Szombaton kettőtől a Hungaroconon nyílt lesz az előadásom. Nyers kéziratokról, mérsékelten nyersen.”
    Ez mennyire lesz általános vagy konkrét? Úgy értem, lesznek beidézve példák is a szövegekből, illetve olyan konkrét nyers kéziratokról van szó, amelyek elbírálásáról az illetékes “pályázók” tudnak, vagy általánosan az egész beküldött anyagból szemezve?

    (“Nem, fel lesz olvasva az egész, hogy a kedves próbálkozó égjen, mint a rongy, a jó ötleteit pedig hadd használják fel tehetséges, befutott írók…” – bocsi, önirónia off, de olyan magas labda volt, hogy már nekem is le kellett passzolnom)

    De azért érdekel, pláne, mert nem tudok ott lenni. 😦 Már megint. 😦


  9. Általános lesz: hogyan álljon neki az író kijavítania a kéziratát, milyen hibákra figyeljen, aztán hogyan küldje be kiadónak, és utána mi történik a kézirattal, míg könyv lesz belőle. Konkrét példákra nincs idő, egy óra az egész.


  10. Köszi!
    Remélem, majd valami csurran-cseppen belőle összefoglaló vagy egyéb formájában a neten azok számára is, akik nem tudnak elzarándokolni. 🙂
    (Persze az élményt az sem pótolhatja, de azért reménykedem)



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: