2011 írás szempontjából egy hajszálnyit eredményesebb volt, mint 2010, bár ez a megjelenéseken nem látszik: két novellám jelent meg magyarul és kettő idegen nyelven. A Szolgálat az LFG.HU mágia-maffiás novellapályázatára készült, és 2. helyezést ért el; a Fehér elefánt pedig az Új Galaxis 18. számában jelent meg. A Rabbits (Nyulak) a Heiresses of Russ című antológiába került bele, az Egy csepp málna pedig immár finnül is olvasható a Spin magazinban. A nyári írótáborban ugyanakkor végre belekezdtem az Ólomerdő kisregény-folytatásába, és most már csak a legutolsó jelenetek hiányoznak, hogy végre elkészüljön (és persze az idő, ami a megírásához szükséges lenne…) Hogy utána mi történik vele, az még kérdéses, mivel kisregényt önmagában ritkán adnak ki a fantasy zsáneren belül.

Idén adtam interjút, Kistarcsán beszélgettem az írásról, a HungaroConon a nyelv zeneiségérő adtam elő, és részt vettem egy nemzetközi kerekasztal-beszélgetésen a SF-et író nők helyzetéről a világban. Az őszi Sci-Fi Napon pedig a Clarion workshopról tartottam előadást, és részt vettem egy másik beszélgetésben a kezdő szerzőkről és kézirataikról.

2011-ben felfutott az SFmag, ahová több olvasmányomról is írtam cikket. Jó érzés, hogy megvalósult, amit hónapokig tervezgettünk, és az is, hogy mintha katalizátorként működne: valami pezsgésnek indult, és olyan könyvek kerülnek előtérbe, amelyekről érdemes és kell is beszélni. Az oldalon novellákat is megjelentettünk a világ minden tájáról, amelyeket év végén e-könyvben gyűjtöttünk össze. Megrendeztük a Fantasztikus kéziratok éjszakáját is, amelynek eredményeképpen az első helyezett részt vehetett az Írókör éves írótáborában Erdélyben és hamarosan megjelenik a második helyezett Gaura Ágnes vámpírregénye a Delta Visionnél.

Szerencsére azt könnyű összeszednem, miket olvastam 2011-ben, ugyanis a Molyon lehetőség van ezeket együtt megtekinteni. Sok olyan akadt köztük, amit kifejezetten azért vettem meg és olvastam el, hogy tájékozódjam a kortárs sci-firől és fantasyről, de nem bántam meg: az év egyik felfedezettje Ian McDonald – a másik Máté Angi. Mindketten csodálatosan, mesésen írnak, és mindketten arra vezettek rá, hogy jobban odafigyeljek a saját prózámra is. A könyvek többségéről írtam az SFmagon, ezért nem ismétlem magamat. Idén ezért csak egy tízes ajánlóra futja:

Ian McDonald: Desolation Road

Máté Angi: Volt egyszer egy

David Almond: My Name is Mina

Daryl Gregory: Raising Stony Mayhall

Ursula K. Le Guin: The Birthday of the World

Kurt Vonnegut: Macskabölcső

Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a teremtés növendékei

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Catherynne M. Valente: Deathless

Joanna Russ: How to Suppress Women’s Writing

És mivel 2011-ben olyan sok volt az értetlenség, a szomorúság és a közöny (nem elsősorban az én életemben, de nem vagyok vak, érzem, mi folyik körülöttem), kívánok megértést, szeretetet és jóságos és megváltó szavakat íróknak és olvasóknak egyaránt.

Nagyon hálás vagyok Katjának a lelkiismeretes fordításért, és külön öröm újabb finnugor nyelven látni a novellámat. A tiszteletpéldány még nem érkezett meg, de addig is meglestem a borítót, Heidi Urnberg munkája:

Tartalomjegyzék

Groegina Bruce: Ghost of a Horse Under a Chandelier

Jewelle Gomez: Storyville 1910

Michelle Labbé: Her Heart Would Surely Break in Two

Esther Garber / Tanith Lee: Black Eyed Susan

Steve Berman: Thimbleriggery and Fledglings

Rachel Swirsky: The Lady Who Plucked Red Flowers beneath the Queen’s Window

Ellen Kushner: The Children of Cadmus

Zen Cho: The Guest

Csilla Kleinheincz: Rabbits

Catherine Lundoff: The Egyptian Cat

Nora Olsen: World War III Doesn’t Last Long

N. K. Jemisin: The Effluent Engine

A másik hír, hogy az SFmag első évének novelláit összegyűjtöttük egy ingyenes e-antológiába, innen letölthető. Ez a tartalomjegyzék se kutya:

Juhász Viktor: A polidori
Lavie Tidhar: A Pók holdja
Jakob Schmidt: Szüret
Csupor Béla: Kontraszelekció
Cat Rambo: A szirének nékem már nem énekelnek
Horváth Norbert: Az elátkozott erdő
Tobias S. Buckell: Tagadd meg Babilont
Steve Stanton: A tökéletes pár
Péterfi András: A pálya
Fehér László: 8 óra
Kij Johnson: Pónik
László Zoltán: Réges-rég
Daniel Pearlman: Óriás a házban
Aliette de Bodard: A Jaguár Háza, árnyékban
Frank Roger: A táncoló fények városa  – beszámoló az összművészeti fesztiválról
Ursula K. Le Guin: A segrik ügye
C. C. Finlay: Lábjegyzetek

Nagyon örülök, hogy az SFmag első éve ilyen remekre sikerült, és remélem, hogy a karácsonyi antológia (amin most dolgozom) legalább ennyire jó lesz.

November 12-én pedig az Avana és az Sfportal  szervezésében Budapesten  is programokkal vár a sci-fi nap (26-án meg Szegeden lesz egy) – akár egy őszi Hungaroconnak is felfogható. Előadok a Clarion Workshopról és más fantasztikus írói műhelyekről, aztán egy kerekasztal-beszélgetésen veszek részt, ahol a kezdő sci-fi és fantasy írók megjelenési lehetőségeiről lesz szó. De lesznek előadások és beszélgetések e-könyvekről, sci-fi filmekről, a sci-fi és a vallás kapcsolatáról, és várhatóan több SF író is jelen lesz a rendezvényen. Én pedig elmondom, hol fogok dolgozni jövőre. Bővebben a sci-fi napról itt.

És ugyan a harmadik esemény már nem lesz nyilvános, de mindenképp örömre ad okot: egy éves lesz az SFmag!

Nagyon régen írtam sci-fit,  emlékeim szerint az utolsó a Fehér sivatag volt a Rohamban. Egy éve az írótáborban részben dacból, részben egy kihívásnak engedelmeskedve megírtam a Fehér elefántot (érdekes, a sci-fi novelláim színe a fehér) egy jövőbeli Magyarországra helyezett etikai-jogi problémáról. Az írásban feltűnő toposzok (vak empata, nyomozás) nem a véletlen művei, mindazonáltal a hasonlóságok egyéb művekkel itt ki is merülnek. A téma igen hamar önálló életre kelt, és bár eredetileg egyáltalán nem jogi sci-fiben gondolkodtam, végül az lett belőle (köszönet a jogi szaktanácsadásért Körminek és Judnak).

Az Új Galaxis 18. száma már a nyomdában van, két hét múlva megjelenik. A kiadótól előrendelhető.

Tartalomjegyzék

Lőrinczy Judit: Engedd a kondort
Bányai Tamás: Senki
Boros György László: Hosszú őrségben álomtalan
Kleinheincz Csilla: Fehér elefánt
Bukros Zsolt: Évforduló
Ladányi József: A kapu
Körtvélyes Ákos: Chang’e, kedvesem
Halmi Zsolt: Vörös homok (képregény)
Sümegi Attila: Fénytelen járatok
Bajzafi Ferenc: Gyerekjáték
Hantos Norbert: Valami zöld
Bora László: Válaszút
Maron A. Andrea: Kísérleti szex
Bukros Zsolt: Nincsen semmi baj
Radics Roland: Karthágó lányai
Dr. Smiri Sándor: A patkányok kora
Horváth Zoltán: Tik-tak

A Scriptorium írói műhelyben mindig is szerettem a kötött feladatokat. Részben kihívásnak tekintettem őket, részben alapnak, amihez aztán, akár a csonthoz az izom, hozzátapadhattak a tudatalattimban keringő ötletek, érzések, gondolatok. A Delta Műhely már lazább; nincsenek megszabott témák, és bevallom, ez olykor hiányzik is. Míg másokat korlátok közé zár egy szűkebb téma, engem felvillanyoz.

Az LFG.HU korábbi pályázata („A harcok véget értek”) nem fogott meg különösebben, de a mágia és a maffia kapcsolata már igen. Már önmagában a mágiarendszer kidolgozása izgalmas feladat, és minden szinten kihat az ábrázolni kívánt társadalomra – így természetesen a bűnözésre is. Milyen új bűnök és módszerek alakulnak ki? Hogyan néznek ki a törvényen kívüli varázslók? Hogyan lehet őket megakadályozni céljaik elérésében? Egyáltalán: milyen törvények és milyen bűnök alakulnak ki?

Például milyen érdekes lenne, ha a piának lenne valamilyen mágikus hatása az adott világban, ez egészen új értelmezést adna az alkoholtörvénynek…

Azon kaptam magam, hogy kattog az agyam a témán, és – ahogy az már lenni szokott – a kiírásban szereplő terjedelmi határon jócskán túlnyúltak az extrapolációk. Ami végül született, igen kicsi és sűrű szelete annak, amiket kitaláltam. Most nem volt rá lehetőség, de később talán még visszatérek erre a világra, mert rengeteg kérdést felvet mind a fizika, mind az etika területéről, amire izgalmas lenne választ találni.

A novella címe egyébként Szolgálat (fapados, de most ez fejezi ki legjobban a témát), második lett a pályázaton, és itt olvasható.

***

Szolgálat (részlet)

Záriz önként vállalta az áldozatot, és szégyellem, de mindannyian megkönnyebbültünk, hogy ezúttal elmaradt a sorshúzás. Ha ránk esik a választás, mind vállaltuk volna a feladatot, annak árával együtt; de arra gondoltam, hogy ennyi fájdalom pont elég. Hadd vegyük még egy kicsit könnyedén a levegőt, hadd járjunk többé-kevésbé egyenes háttal, hadd legyünk képesek megfogni a botot, a bögrét, a kanalat!

Csak egy kis haladékot még…!

Zárizt a szolgáló-párja, Biszmaja tolta be kerekes széken a tanácsterembe, majd fülét társa szájához tartva tolmácsolta nekünk a reszelős lélegzetvételnél nem hangosabb suttogást.

– El akarok menni – mondta Záriz. – Legyen elég. Legyen ez az utolsó áldozatom.

– Béke veled, nővérünk – mormoltuk. Nem simogattuk meg, mert már fájt neki, ha megérintették. Ahol Biszmaja megölelte búcsúzóul, véraláfutások sötétlettek.

A városcsalád – mi – döntöttünk: a gyapotszállító hajók égését vissza kell fordítani. Túl sok család megélhetése múlott rajta, az érintetlenül maradt kereskedőházak nyeresége pedig nem kárpótolt a veszteségért és a hat elvesztett emberért. Bár még nem tudtuk, ki a felelős a gyújtogatásért, az igazságnál is fontosabb volt, hogy a tűz meg se történjen.

S mivel Záriz testében nem lakott már több erő, csak ami az utolsó sorsfordításhoz elegendő, ő fizetett életével a hat másikért. Így akarta, de nem akarhatott egyebet.

Néztük a székben összegörnyedt testet, a tizenhét esztendős öregasszonyt, és ráncos kezünket arcunkra szorítottuk. Amikor meghalt és önmagába omlott, akár egy tűzbe vetett kukoricacsutka, éreztük, ahogy átrendeződik az idő és a végzet – a hajók ismét ott lebegnek a folyón, mert sosem égtek el, a hajósok újra munkadalt énekelnek, senki nem vet fáklyát a gyapotbálák közé, a város pedig nyüzsög, él és dolgozik tovább. A palota falain túl már nem tudta senki, hogy másként is történhetett volna, hogy létezik olyan jelen, amelyben minden másként alakult, és mi is csak azért emlékeztünk még mindig élesen, mert oly kevés idő telt el a sorsfordítás óta, de néhány nap, és mintha hosszú évek távolából gondolnánk vissza az elégett hajókra, aztán álmok, sejtések, megérzések homályos birodalmába vész az egész. Csupán füstszag az érzékelés peremén.

Akkor is csak mi, áldozatok, fogunk álmodni arról, ami lehetett volna nélkülünk. Csak mi, a nyomorékok, a vén gyermekek, a szörnyszülöttek emlékezünk majd Zárizra.

Mi, az uralkodók, a hatalmasok, a sosem nélkülözők sírtunk a palota tanácstermében, Dokka gazdag városának szívében, és hogy miért, azt senki nem értheti meg, csak a magunkfajták és a szolgálóink.

folytatás

Az interjút itt találod.

Tavaly már sokat írtam arról, miért tesz jót egy ilyen majdnem egy hetes, intenzív tábor az íróknak. Idén az utazással több idő elment, cserébe viszont csodálatos tájakat láthattunk. Jó lett volna két hetet eltölteni Erdélyben, kirándulásokkal váltogatni az írással töltött napokat; így is sikerült eljutnunk a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. Talán, ha ott töltjük a tábort, sokkal több természetközeli fantasy született volna…

Idén ismét az írástechnika egy kis szeletére koncentráltunk: a kisregényekre. Kész szinopszissal vagy vázlattal kellett érkezni, és bár ez nem mindenkinél teljesült (volt, aki már félig kész regénnyel érkezett), mire az átbeszélésükkel végeztünk,  összeálltak a hiányzó sztorik is. A tábor során próbáltuk kirajzolni a főbb pontokat, amelyeket összekötve kirajzolódhat a történet, így ha nem is kész kisregénnyel, de egy határozott tervvel és sok, elkészült jelenettel gazdagabban térhettünk haza. Nagyszerű volt hallgatni a részleteket, amelyek olyannyira különböztek egymástól: a szépirodalmi road-kisregény után mágia-maffiás történet következett, aztán sci-fi, néhány különös alapokra helyezett fantasy, iszlám punk és még M.A.G.U.S. is. Remélem, elkészülnek majd, mert nagyon szívesen olvasnám őket: különösen Moskát Anita (Charon) regényére, Csuszner Ferencz (Csag) vonatos kisregényére és vendégünk, Fehér László (Marvin) novellájára vagyok kíváncsi, azok már egy-két részlettel megfogtak, de a többit is várom. Azt nem értem, ha ilyenkor ennyi jó ötlet, stilisztikai finomság és energia képes egy helyre összpontosulni, hogy nem születik több mű…?

Annyira különbözünk egymástól, ami a stílusunkat, írói módszereinket illeti (Botondén még mindig nem bírom túltenni magam, annyira felfoghatatlan a számomra, pedig látom, hogy működik), és mégis: annyira egyformák vagyunk az írás iránti elkötelezettségben. Minden évben úgy megyünk a táborba, hogy tizenkét hónapon át csak erre várunk, és amikor hazaérünk, már rögtön a következőre vágynánk.

Nekem írás szempontjából nagy siker volt a tábor: nemcsak letisztult végre a keresztem, az Ólomerdő folytatása, de a másfeledik kötetből 47K, közel a fele el is készült. Ha kitart a lendület, még az ősszel be is fejezem. Kéne még egy hét, amit tisztán az írásra fordíthatok.

És persze kéne még jó sok nap, amit más írókkal együtt tölthetek – nem csupán írva, de beszélgetve, kirándulva, sörözve, patakon átkelve, bolondozva és főzve.  Most pedig, hogy vége, lélekben hanyatt vetem magam a fűbe, és azt mondom: „Fiúk-lányok, ez remek volt!”

A téma a SF-et író nők helyzete volt a világban, de az angolszász-centrikusság, a kulturális imperializmus, a nem angolszász írók általános megjelenési lehetőségei és az egyes országok sajátosságai egyaránt szóba kerültek. Szívesen folytattam volna még a beszélgetést, mert ritkán van alkalom ennyi felkészült és intelligens íróval eszmét cserélni; remélem, a jövőben lesz még rá alkalom. A beszélgetés itt olvasható, és fontos témákat érint; érdemes elolvasni.

Személyesen ugyan szerencsére kevéssé éreztem azt, hogy nehezebb megjelennem, mert nő vagyok, ugyanakkor világosan látom a valóságot: nem ír kevesebb nő SF-et. Kevesebb jelenik meg. Külföldön csakúgy, mint itthon. És mielőtt a kivételekre bárki felhívná a figyelmemet: igazi egyenlőség akkor lesz, ha a kisebbségi csoportnak nem csak a legjobb tagjai, hanem a középszerűek és a gyengék is ugyanolyan arányban jutnak megjelenéshez, mint a privilegizált csoport.

1. Who is the character whose actions and decisions most drive your novel?  (We will call this person the hero.)

My goal is to write a short story in English from srcatch, so my answers will refer to that (although I am also translating a piece that already exists in Hungarian as part of the Write-a-Thon). So my hero is Drenia, a veterinarian and a mother  whose husband and older child turned into avatars  so she decides to strike back and kill the god Mór.

2. Describe your hero in five words or less.

Strong, stubborn, resourceful, driven.

3. What has to happen for your audience to know that the novel is over?  (We will call this the goal.)

The god Mór must die and a new era should begin where  worshipping gods is not a biological drive (it is here in this world).

4. Describe this goal in ten words or less.

Drenia must kill a god to liberate mankind.

5. What is the one most profound or pervasive reason that your hero cannot accomplish the goal right away? (We will call this the primary obstacle.)

Gods have power and lots of fanatic believers who would do anything to keep up a status quo that provides miracles and instant healing, and Drenia is just a widowed veterinarian with a newborn baby to take care of.

6. Describe the primary obstacle in ten words or less.

Gods are not easy to kill.

7. What person most clearly drives, creates, or causes the primary obstacle? (We will call this person the antagonist.)

The god Mór, but the real antagonist is the system, the people who believe in their gods and would do anything for them, and the firm belief that this is the only reasonable way to live.

8. Describe your antagonist in five words or less.

Fanatic, inexorable, your neighbors and friends.

9. Look at the answer to question 2, and find three other sf&f novels whose hero could also be described in these exact or very similar words.

Tiffany Aching from the Wee Free Men books, Elphaba from Wicked, Mae from Air.

10. Look at the answer to question 4, and find three other sf&f novels whose conflict could be described thus.

Slaying gods is pretty common but the reason behind killing this particular god is something I have not encountered before (if I did I wouldn’t want to write it so much). If I am going after feeling, I would say It or Mistborn.

11. Look at the answer to question 6, and find three other sf&f novels with the same basic primary obstacle.

If by “god” we mean a very powerful being, Kingdom of Thorn and Bone and pretty much all the fantasy novels where the archenemy is a powerful mage/god/being.  Again: It, Mistborn.

12. Look at the answer to question 8, and find three other sf&f novels whose antagonist meets this description.

Where the system itself is the antagonist: Fahrenheit 451, The Handmaid’s Tale, Never Let Me Go and loads of others.

13. Which novels appear more than once in your answers to questions 9-12?  List them here by name.

It, Mistborn.

14. List the ways in which your novel stands in stark contrast to each of the novels listed in question 13.

The approach of my short story is  a very rational one, in spite of it being about gods and god-slaying. Also, Drenia does not face the god because she is forced to or else she will perish, but because she  wants to kill belief.