Malinová kapka

Izgalmas várakozás után megjelent az Ikarie januári száma, benne Egy csepp málna című novellám cseh fordításával és egy interjúval a rendszerváltás utáni magyar fantasztikus irodalomról.

A novellát a nagyszerű Roman Kýbus illusztrálta.

A személy a könyv mögött

A Spét egyharmadánál járok lassan – bár pontosan nem lehet megbecsülni a végső terjedelmet –, és ilyenkor mindig jól jön a külső szem, hogy tudjam: hogy sikerült a kezdés és mik az elvárások a felütés alapján. A szerkesztőmmel, Tamás Gáborral (akit olykor Levinként emlegetek a blogomon) átbeszéltük a cselekményt és pár szereplő motivációját, a regény szerkezetét, és még egy tesztolvasó is került, aki mit sem tudott arról, mit akarok megírni és miért.  Ő mondott valamit, ami szöget ütött a fejembe.

A Spét az eddigi legszemélyesebb regényem. Egyrészről sűrűbben vannak benne saját élmények és gondolatok a téma miatt, másrészről E/1 a narráció, és ez még inkább segíti az író és a narrátor személyének összemos(ód)ását. Jutka az első harmad elolvasása után bevallotta, ő találgatta, vajon melyik jelenetnek van valós alapja. Mennyiben azonos az író és a narrátor főszereplő? És számít ez?

2009 íróként

Az olvasmányaimról már ejtettem pár szót, most itt az ideje számot vetni: mennyit haladtam idén íróként?

A gyereknevelés, noha egész nap otthon vagyok, több időt emészt fel, mint az elején gondoltam volna, mivel a nappali szundik tartama erősen lecsökkent, így aztán jó, ha másfél-két órám marad fordítani és írni. Az idei év inkább a fejben írás éve volt – ami szintén hasznos, csak épp nem látványos.

M.A.G.U.S. író-olvasó találkozó

2009. december 17-én délután 17 órától a budapesti Sárkánytűz boltban minden érdeklődő találkozhat Az Északi Szövetség és a Szinergium alkotógárdájával.

Én igyekszem ott lenni; bár biztosat nem ígérhetek.

Cím:

Sárkánytűz
1092 Budapest
Ferenc körút 40.

Az esztendő könyvekben

Mg-b (Molnár Gábor, John J. Sherwood) a blogján feltette a kérdést: mit olvas egy magyar fantasztikus szerző? Jókor kérdezett; már magam is fontolgattam egy összefoglalót – az idei év a gyereknevelés mellett ugyanis inkább az olvasásé, és nem az írásé volt.

A januári költözés és kipakolás során olyan könyvek is előkerültek, amelyek régóta várólistán pihentek, csak korábban nem jutott rájuk időm, vagy fogalmam sem volt róla, hogy megvannak. A szülőktől örökölt és a saját könyvespolcok fúziója nem várt meglepetéseket hozott, és csak azt sajnálom, hogy eddig töredékét sikerült elolvasnom mindannak, amit kiválogattam.

Vaszilij véleménye a Nyulak…-ról

Vaszilij régi írótárs még a Scriptoriumból, így ír a novelláskötetről:

„Valahol olvastam, hogy a regény egy komoly kapcsolat, a novella meg egy futó kaland – talán csak flört, ha úgy alakul -, és a legtöbb esetben ez talán így is van. Előfordulhat viszont, hogy épp egy rövidebb írás fog meg minket annyira, hogy többször újraolvassuk. Talán kicsit másképp, mint először, hiszen nem hajt már minket, hogy mielőbb megismerjük a befejezést, időt szentelhetünk azoknak a részleteknek is, amelyek fölött először átsiklottunk. És – épp a rövidségéből adódóan – ezt nagyon sokszor megtehetjük, mert ki ne áldozna egy újabb órácskát egy rég nem látott szeretőre?
Egy novelláskötet e szempontból talán előnyös helyzetben van, főképp ha a válogatás olyan vonzóra sikerül, mint Kleinheincz Csilla Nyulak, Sellők, Viszonyok című kötete esetében. Részletekben is fogyasztható; sok, külön-külön is élvezhető történetet kapunk, ugyanakkor összeköti őket egy láthatatlan, közös szál. Mindegyikben kapunk valami mást, valamit, ami eltér a többitől; de jobban elmélyedve bennük sok hasonlóság is felfedezhető köztük.”

A teljes bejegyzés itt olvasható.

Nyomdában Az Északi Szövetség

Frissítve

A nyár folyamán a Mit írok most? oldalon szerepelt egy „irodalmi betétek” pont, amelynek számlálója egyre nőtt, nőtt, aztán egyszer csak eltűnt az egész. Most végre elmondhatom, mi volt ez: Az Északi Szövetség című M.A.G.U.S. világkönyvhöz írtam pár mininovellát színesítésként az egyes országleírásokhoz. Nem mondhatnám, hogy témaválasztásukban tipikus M.A.G.U.S.-írások lennének, az adott ország átlagos lakosai jönnek-mennek, keverednek bajba és abból ki. Kis konfliktusok, kis örömök.

Örültem a lehetőségnek, előzetes húzódozásom ellenére határozottan élveztem az írást (bár pont a legjobban sikerült nem került be a kötetbe, mert máshova jobban illene), de egyelőre még nem döntöttem el, hogy a lábam vízbe mártása után mélyebbre merészkedjek-e.

Frissítés (december 5.): Részletek a „Tovább” után.

Lobo kritikája a Nyulak…-ról

„Számomra visszatérő motívuma volt a kötetnek, hogy milyenek vagyunk mi emberek ha érzelmileg valaki más próbál meg közeledni hozzánk, legyen az holló, sellő vagy egy tó. Nem tudunk mit kezdeni a helyzettel, nem is értjük meg, fel se fogjuk, micsoda szerencsénk van és kicsúszik a kezünk közül ez az ajándék. Vagy éppenséggel túlságosan emberien viselkedünk és tönkretesszük amit kaptunk.  Azt hiszem elmondható, hogy Csilla novellái, még a fantasy elemeket tartalmazó, vagy csak úgy gondoljuk, hogy azokkal operáló meséi igazából érzelmekről szólnak. Csak esetleg a helyzet különleges, amiben találkozunk vele.”

A teljes cikk elolvasható Lobo olvasónaplójában.

Adeptus véleménye az Ólomerdőről

„Sok mindent elmond a kötetről, hogy ezt is három nap alatt végigolvastam (csütörtöktől szombatig), így a minőségével semmiképpen sincs baj. A meséket különben is kedvelem, szívesen olvasnék olyan népmesei alapú modern írást is, ami nem támaszkodik a mi világunkra. De ez így is működőképes, mindenesetre 12 éven aluli gyerek kezébe nem adnám: nekik érjenek még jó véget a tündérmesék. ”

Teljes cikk a Vox Adepti blogon.

Ajánló a Nyulak…-ról az Ekultúrán

„A Kiadó utószavában így fogalmazza meg a saját véleményét arról, hogy miről is van itt szó: „Kik vagyunk valójában az embert próbára tevő, többnyire tragikus helyzetekben?”, de én egy picit máshogy látom.
Mert Csilla történeteiben épp úgy vannak teljesen hétköznapi emberek, mint ezért vagy azért különlegesek, és az átlagolvasó nem feltétlenül tud az utóbbiakkal azonosulni.
Ugyanakkor az összes novella olyasmiről szól, ami valójában bármelyikünkkel megtörténhet. És ez benne az ijesztő.”

Uzseka Norbert ajánlója elolvasható itt.